Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor felteszi magának a kérdést: Ki vagyok én? Ez a pillanat, az identitáskeresés minden egyénnek nehézségeket, bonyodalmakat jelent az életében. Ám a zsidó férfiaknak, nőknek és gyerekeknek különösen nehéz feladatot jelent. Hiszen kevés olyan népcsoport van, amely ennyi üldöztetésnek és kínzásnak lett volna alávetve, pusztán a származása miatt. A felnőtteknek azért nehéz a zsidó identitásukat felvállalni, mert a II. világháború alatt titkolni, tagadni kellett. Ha kiderült az egyben jelenthette az illető halálos ítéletét vagy a koncentrációs táborok súlyos mindennapjaival való harcot. A táborok, ahol dolgoztatták, éheztették majd, hajnalban ébresztették és az esőben meneteltették őket.  Embertelenül bántak velük a náci katonák. Ráadásul ezek a táborok nem voltak messze a krematóriumoktól, ahol társaik teste lett hamuvá a levegőben.

Az elmúlt években jelentősen növekedett az előítéletesség és főként a cigányellenesség Magyarországon. A rasszizmus és a romákkal szembeni előítéletek a rendszerváltás óta máig meg nem oldott és jelenleg gyors, hatékony megoldásra váró kérdések. A közelmúltban bekövetkezett események a romaellenesség mögött húzódó rendkívül erős agressziót tükrözi. A romaellenesség jelenlegi, meglehetősen nyílt formája, minden társadalmi osztályon és rétegen átívelő mivolta aggodalomra ad okot. A politikai diskurzusba is megjelenő negatív előítéletek legitimizálják a közbeszédben is megjelenő ellenséges hangnem létjogosultságát.

 Dolgozatom témájául a vallást és a szekták kérdését választottam. Egyrészt azért, mert érdekel ez a téma, másrészt az órán nem foglalkoztunk vele, ezért úgy gondoltam, hogy utána járok kicsit. A döntő ok, amely miatt e tárgykört választottam: karácsony környékén a családomban heves vitát folytattam a nagymamámmal. Én, vele ellentétben, nem vagyok hívő, s ő ezt rossz szemmel nézi, mindig arra biztat, hogy olvassam a Bibliát, ahogyan ő is teszi. Arra gondoltam, itt a megfelelő alkalom, hogy jobban körüljárjam a témát, és ennek segítségével olyan érveket gyűjtsek, amelyekkel véleményemet alátámaszthatom azt remélve, hogy elfogadja, más nézeteket vallok.

„Istent nem csupán a feketék, a barnák vagy a sárgák szabadsága érdekli. Istent az egész emberiség szabadsága érdekli és egy olyan társadalom megteremtése, amelyben minden ember testvérként él együtt. Nem, nincs szükségünk gyűlöletre… nincs szükségünk erőszak alkalmazására". Martin Luther King Az embereknek a saját hazájukon kívül boldogulni mindig is nehéz volt, nem adottak azok a lehetőségek, amik a többi, az országban honfiként élő személyeknek. Nem elég a hatalmas honvágy, melyet a szülőföld iránt éreznek, még ott van ezzel párhuzamosan is a kitaszítottság-érzés is, hiszen soha nem lesznek elismert állampolgárai az adott társadalomnak.

Dolgozatom témájaként a cigány holokauszt jellegzetességeinek, és történetének bemutatását választottam. Azért tartom fontosnak a téma minél körültekintőbb ismertetését,  mert napjainkban egyre szélesebb körben kerülnek felszínre a cigánysággal szembeni előítéletek. Érthetetlen módon a társadalom egy rétege elfogadottnak tekinti a cigányság ellenes mozgalmak megjelenését, és a nacionalizmuson messze túlmenő rasszista szélső jobboldali megnyilvánulásokat. A cigányság és a magyarság között feszülő – megitélésem szerint jórészt kiszámítottan szított ellentét – sajnos mára már a magyar társadalom egyik legnagyobb problémájává nőtte ki magát. Úgy vélem országunk legnagyobb lélekszámú kisebbsége értékőrző hagyományai, különös kultúrája, egyedülálló zenei világa és főként társadalmi helyzete miatt különös figyelmet érdemel.

Dolgozatomban azt antiszemitizmust próbálom körüljárni, azzal a céllal, hogy valamiféle magyarázatot találjak arra, hogy miért történhetett meg a XX. században, a II. világháború során népirtás. Gyanítom, hogy olyan választ, ami alapján elfogadható lenne, vagy megérthető lenne, nem fogok találni. Esetleg közelebb kerülhetek az igazsághoz, de ez is kevés lesz ahhoz, hogy elfogadhatóvá váljon, ami történt.

Dolgozatomban a fogyatékosok helyzetét és a társadalom fogyatékossághoz való hozzáállását mutatom be. A témaválasztást személyes indokok vezérelték. A záró komplex gyakorlatomat a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházban végeztem. Az ott eltöltött majdnem négy hónap alatt, betekintést nyerhettem a Gyermekrehabilitációs és Krónikus osztály, valamint a Pszichoszomatikus részleg munkájába, ahol elköteleződtem a beteg, fogyatékos gyermekekkel és szüleikkel folytatott munka iránt. A téma azóta foglalkoztat igazán.

A meggyőződés üldözése, vallási kirekesztés. A másság fogalmának kiterjesztése a hétköznapi életre.Ha a vallási kirekesztés témája szóba kerül, akkor nem lehet kihagyni a zsidókat. Az antiszemitizmus Magyarországon 1915-ben még szolidabb formában volt jelen, a következő évre azonban támadássá alakult át. Két évvel később a zsidókérdés már jelen volt a napisajtóban és a közbeszéd minden szintjén. A sztereotípiák egy ellenségképpé és a magyarok elleni összeesküvéssé álltak össze, amely önvédelemért kiáltott. A „nagy leszámolás” követelése már a sajtóban is világosan megjelent. Figyelemre méltó az a jelenség, hogy ezekben az években a katolikus és protestáns körök egymáshoz közelítettek, és szinte egymásra találtak a zsidóellenesség terén. (Bihari, 2008) Bauman szerint azok az egyének tekinthetők barátoknak, akik ugyanazokkal az ellenségekkel bírnak. (Bauman, 1997) A világháború tehát egyes törésvonalakat erősítette, másokat viszont sikerült elhalványítania. (Bihari, 2008)

Dolgozatomban a ruandai népirtást szeretném ismertetni, őszintén szólva mindaddig ismeretlen volt számomra a Ruandában történtek, míg a Másság és rasszizmus kurzuson nem volt róla szó. Mielőtt neki kezdenék ennek a témának a boncolgatásába a rasszizmus fogalmát szeretném megmagyarázni

Sokat gondolkodtam, hogy melyik témából is írhatnám meg ezt a dolgozatot. Mivel mindegyik téma meglehetősen érdekes és hosszú oldalakat lehetne velük megtölteni, ezért a választás meglehetősen nehéznek bizonyult. A végső döntésemhez, mely szerint a homoszexualitásról fogok írni, az az út vezetett, hogy úgy gondolom, ez egy olyan téma, melyet a többségi társadalom túlságosan is hanyagol. Ennek a hanyagolásnak több oka is van, elsősorban ez egy nagyon kényes téma, melyről az emberek többsége nem szeret beszélni, és ha mégis szóba kerül, előítéletek céltáblája az, aki a melegek mellett emel szót, automatikusan melegnek bélyegzik meg, vagy úgy gondolják, hogy valami baj van vele.