Az elmúlt években jelentősen növekedett az előítéletesség és főként a cigányellenesség Magyarországon. A rasszizmus és a romákkal szembeni előítéletek a rendszerváltás óta máig meg nem oldott és jelenleg gyors, hatékony megoldásra váró kérdések. A közelmúltban bekövetkezett események a romaellenesség mögött húzódó rendkívül erős agressziót tükrözi. A romaellenesség jelenlegi, meglehetősen nyílt formája, minden társadalmi osztályon és rétegen átívelő mivolta aggodalomra ad okot. A politikai diskurzusba is megjelenő negatív előítéletek legitimizálják a közbeszédben is megjelenő ellenséges hangnem létjogosultságát.

A média lehetőséget ad és fontos szerepet játszik a nemzeti értékek és nemzeti önkép megerősítő reprezentációira, és egyben meg is határozza a társadalomban zajló folyamatok végiggondolásának kereteit. Gyakran előfordul, hogy a sajtó etnicizál olyan ügyeket, amelyekben romák is érintettek, vagyis nem a problémára, hanem az érintett fél roma voltára helyezik a hangsúlyt.
Egy 1996-ban végzett kutatás során a megkérdezett fiatalok 85 százaléka szerint volt Magyarországon cigánykérdés. 5 százalék szerint nem volt, és 10 százalék nem tudott válaszolni egyértelműen a kérdésre.

A cigánykérdés legfontosabb tényezőit a következőkben látták, a három elsődlegest kiemelve:
– a bűnözők között a lakossági arányukhoz képest sok a cigány
– a cigányok többszörösen hátrányos helyzetben vannak
– a cigányok között nagyobb a népszaporulat.
A kutatás óta 15 év telt el, de az aktuális kutatások, melyek a romák médiareprezentációját vizsgálta – mint azt a későbbiekben látni fogjuk – hasonló eredményekre jutott, azaz a romák megjelenése a médiában a fent említett tematikus csoportokban jelenik meg a leggyakrabban. Elmondható, hogy a kutatás óta a romák megítélése az akkori eredményekhez képest még rosszabb. A médiának jelentős hatása van arra a folyamatra, aminek eredményeképpen a romaellenesség kapcsán nem beszélhetünk burkolt előítéletességről.
Dolgozatomban az alapvető fogalmak áttekintése után arra a kérdésre keresem a választ, hogy a média, illetve az internetes hírportálokon megjelenő cikkek, miként növelik a romákkal kapcsolatos előítéleteket, akár tudattalanul is. Egy a közel múltban megjelent cikkben a hipotézisemnek megfelelően az implicit sztereotípiára próbálok példát találni.
A vizsgált cikk kiválasztása során törekedtem arra, hogy tartalmazzon etnikai megkülönböztetésen alapuló csoportközi konfliktust, továbbá ne tartalmazzon nyíltan előítéletes elemeket. Célom annak megvilágítása, hogy akár egy jó szándékkal vezérelt cikk megírása is kiválthat nem kívánt hatásokat, példának okáért az előítéletesség további mélyülését.  

Előzetes ítélet – előítélet?

Fontos elméletben is tisztázni, hogy az előzetes ismeretek mikor válnak előítéletekké.
Az előítélet lényege bizonyos jellemvonások vagy motívumoknak egy egész embercsoportra való általánosítása. Olyan előzetes kedvező vagy kedvezőtlen érzés egy személy vagy dolog irányában, mely megelőzi a tényleges tapasztalatot.  Aronson könyvében három elemet fogalmaz meg, mely az előítéletet alkotja: egy kognitív összetevő (sztereotípia), egy érzelmi komponens (ellenszenv) és egy viselkedésbeli összetevő (diszkrimináció).   Ezzel szemben Gordon Allport a viselkedésbeli összetevőt nélkülözi az előítélet tárgyalása során és az előítéletesség kapcsán két komponenst említ: a kedvező vagy kedvezőtlen érzelmi viszonyulást kifejező attitűdöt, mely egy túláltalánosított nézethez kapcsolódik.
Allport az előzetes ítéletek, és az előítélet közötti különbséget a következőben definiálja:
„Az előzetes ítéletek, akkor válnak előítéletekké, ha az újonnan feltárt ismeretek nem képesek változtatni rajtuk.”
Tehát az előítélet lényege, hogy bizonyos jellemvonásokat általánosítunk egy egész embercsoportra. Az ilyenfajta általánosítást sztereotipizálásnak nevezzük. A csoporthoz társított képeknek, tulajdonságoknak megengedjük, hogy irányítsa gondolkodásunkat, s hogy a csoportba tartozó bármely egyénnek hasonló jellemvonásokat tulajdonítsunk attól függetlenül, hogy a valóságban a csoport tagjai mennyire különböznek egymástól. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a sztereotipizálás egyrészt mindig tudatos, másrészt mindig rosszindulatú magatartás lenne. A pozitív tartalmú sztereotípiák is személytelenítenek, továbbá egy nem vállalt felelősséget rónak az érintett személy nyakába (pl. a romák muzikálisak).
A sztereotípiák következménye a viselkedések torzítása, ugyanis nem a már meglévő tapasztalatok szerint viselkedünk csoportokkal, egyénekkel szemben, hanem e torz sztereotípiák alapján. Gyakran nem vesszük figyelembe, vagy csak csekély jelentőséget tulajdonítunk azoknak az információknak, melyek nem illeszkednek a sztereotípiához. A Sztereotipizálás különleges esete az attribúció – tulajdonítás.  Valamilyen ok tulajdonítása események kapcsán. A tulajdonítást végző egyén oksági magyarázatai lehetnek pontosak, vagy tévesek. Kétértelmű helyzetekben az emberek arra törekednek, hogy attribúcióikat összhangba hozzák hiedelmeikkel, előítéleteikkel. Fontos megemlíteni a „vélekedés valóságot teremt” helyzetet, erről akkor beszélhetünk, amikor téves vélekedéseket vagy sztereotípiákat alakítunk ki másokról, és a velük kapcsolatos reakcióink gyakran olyan viselkedést váltanak ki az alanyokból, amelyek a mi téves megítéléseinket fogják igazolni.  
A sztereotípiák vagy igaz magot tartalmaznak, vagy teljesen hamisak, igazolják az ellenségeskedést, leegyszerűsítik az emberek kategóriáit és sokszor személyes konfliktusaink kivetítésére szolgáló vetítővásznak. A sztereotípiákat a tömegközlési eszközök szüntelenül életre keltik.

Nem minden esetben és nem minden személy esetében beszélhetünk merev sztereotípiákról. A társas interakcióink során nemritkán igyekszünk kipróbálni előzetes hipotéziseinket. Ám ezek a hipotéziskezelő stratégiák is csapdákat rejthetnek magukban. Azok a stratégiák ugyanis, amelyeket másokról alkotott feltevéseink ellenőrzésére használunk, akkor is megerősíthetik hipotéziseinket, ha feltevéseink teljességgel tévesek.
A romákkal kapcsolatos előítéletek az etnikai előítéletek csoportjába tartozik.
„Az „etnikai” jelző olyan csoportjellegzetességekre utal, melyek különböző arányban keveredve egyaránt lehetnek testi, nemzeti, kulturális, nyelvi, vallási vagy ideológiai vonások. Nem fedi a foglalkozási, politikai csoportokat, sem az osztályokat és a két nemi csoportot. Az etnikai előítélet többnyire negatív színezetű. Az előítéletes személyek nem ismerik el, hogy elegendő bizonyíték hiányában nyilatkoznak.”
Az etnikai előítélet hibás és rugalmatlan általánosításon alapuló ellenszenv. Megmaradhat az érzések szintjén, de kifejezésre is juthat a viselkedésben. Irányulhat egy-egy csoport egésze, de egyetlen egyén ellen is, azon az alapon, hogy az illető a szóban forgó csoport tagja.

Allport az előítéletesség 5 fokozatát különböztette meg. A legenyhébbnek mondható fokozat a szóbeli előítéletesség, amikor az előítélet a beszéd révén jut kifejeződésre. Amikor ez nyíltan, több embert is elérve fordul elő, uszítás valósul meg. Egy következő fokozatban a személy elkerülő magatartással juttatja kifejezésre, hogy egy adott csoport nem kívánatos számára, ekkor elkerülésről beszélünk. A hátrányos megkülönböztetés, elkülönítés, koncentráció, amikor a kategórián alapuló megkülönböztetés intézményes formákat ölt. Egy csoportot korlátoznak a szabadságjogaikban, a mindennapi életvitelükben, szabadidejük eltöltésében és lakóhelyük elhagyására kényszerítik őket.
A legsúlyosabb és legkegyetlenebb formái az előítéletes viselkedésnek a fizikai erőszak és a kiirtás. Minél erősebb az ellenséges érzületet kiváltó attitűd, annál valószínűbb, hogy heves és ellenséges cselekvésbe csap át.. A dolgozatom szempontjából releváns a szóbeli előítéletesség rövid tárgyalása.

A szavak hatalma

Az eddig nem tárgyalt fogalom, mely jelentős a szóbeli előítéletesség tárgyalása szempontjából a kategorizáció, melynek egyik legfontosabb következménye, hogy olyan sztereotípiákat hív elő, amelyek azután elvárásainkat irányítani fogják.
Szavak hiányában nem tudnánk kategóriákat létrehozni. Minden embert nem tudunk külön egyénként kezelni, akikkel napi tevékenységeink során találkozunk. Elkülönült egységekbe csoportosítjuk az embereket. A kialakult csoportoknak nevet adva, később az egyénekre használjuk a csoport nevét. A név valójában elvon a konkrét realitásból egy bizonyos szempontot. Vannak címkék, melyek azonban elsöprő erejűek, az etnikai címkék gyakran ebbe a csoportba tartoznak.
A nyelvi címkék azonban elterelik figyelmünket a konkrét realitás elől. A verbális kommunikáció során az előítéletes nyelvi kijelentésekben egyszer az attitűd-tényező, másszor a nézet-tényező fejeződik ki.  (Pl.: Ki nem állhatom a cigányokat, a cigányok büdösek). Ha egy csoportra mint egészre nézve nem lennének általánosító nézeteink, az ellenséges érzületet kifejező attitűdök sem maradhatnának fenn sokáig.

Romák médiareprezentációja

A médiának jelentős szerepe van a társadalmi diskurzusok kereteinek meghatározásában, és akarva-akaratlanul erősítheti a kisebbségekkel szembeni sztereotípiákat. A romák jelenlegi média képe problémaorientált, a kontextus melyben megjelenítik a kisebbséget, valamely probléma köré tematizálható. Erre a jelenségre a szakirodalom a „whitewashing” kifejezést használja, mely meghatározza azt a folyamatot, miszerint a kisebbségek alapvetően nem jelennek meg a médiában, ha mégis láthatóvá válnak, legtöbbször sztereotip módon, az erőszakkal, a bűnözéssel, „furcsa kulturális szokásokkal” azonosítva és „problematikus népcsoportnak” tüntetve fel őket.  
A romákkal kapcsolatos beszédmódot még a kódnyelv taburendszere sem korlátozza. Optimális esetben a média nem erősíti az előítéleteket, ugyanakkor a legideálisabb az lenne, ha tudná a már meglévő előítéleteket csökkenteni. Viszont számításba kell venni azt, hogy a média hatása a közgondolkodásra korántsem annyira egyértelmű, mint azt gondolnánk. A média definiálja azokat a kérdéseket, amivel a társadalomnak foglalkoznia kell: erős összefüggés van az általa fontosnak tartott kérdések és a közönség érdeklődésének iránya között, másrészt meghatározza azokat a fogalmi, érvelési, gondolati kereteket, amelyekben a diskurzus zajlik. Azokat a kisebbségi karaktereket, amelyek direkt módon cáfolják a kisebbségről alkotott sztereotípiákat, a közönség hajlamos egy, a kisebbségtől elkülönülő altípusnak, vagy egyszerű propagandának elkönyvelni, ráadásul érzelmi ellenállást, az ellenséges érzést tovább növelheti. Ezen hatás rövidtávon igaz, viszont egy kép konzekvens fenntartása a médiában hosszú távon csökkenteni tudja a szemléletmódok zártságából és információk hiányából eredő, táplálkozó sztereotípiákat.
A nyíltan rasszista beszédmódot az 1970-80-as években a legtöbb nyugat-európai országban fokozatosan felváltja a kódolt nyelv, melyben látszólag semleges kijelentések és ábrázolási módok jellemzik a kisebbségek bemutatását, melyek mégis rasszista alapvetésekre épülnek föl. Magyarországon már az 1970-es évektől készültek kutatások, melyek azt vizsgálták, hogy a magyarországi cigányság miként jelenik meg a magyar sajtóban. Egy 1984-es felmérés szerint majdnem teljességgel hiányoztak ekkor a cigánysággal foglalkozó híradások, műsorok, tudósítások.  
A cigányság médiareprezentációja fokozatosan nőtt ugyan, de az 1990-es évek elejéig mégsem volt meghatározó. Ennek oka, hogy a szocializmusban a „cigánykérdést” nem etnikai, hanem szociális problémaként kezelték, és ennek megfelelően a média is csak elvétve foglalkozott a magyarországi cigánysággal mint etnikai csoporttal.
Az 1990-es években ez a hallgatás megszűnt és bekerült a köztudatba a roma kérdés.
Az eddig született kutatások, vizsgálatok, melyek a romák médiában való megjelenését vizsgálták elmondható, hogy mind azonos eredményre jutottak: a cigányság megjelenítése során általában a problémákat hangsúlyozták, az okokat nemigen kutatták. A problémák okait elsősorban a devianciában látták.
A médianyelv behatóbb vizsgálata kimutatta, hogy a szegénység, a bűnözés etnicizálódik, hiszen a romákat folyamatosan szegény környezetben vagy devianciákkal összefüggésben látjuk, a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy ezzel együtt folyamatosan erősödik a közbeszédben és az intézmények szintjén a kirekesztés retorikája, ami visszaköszön a médiában.  
Finom eszközökkel lehet a médiaüzenetet befolyásolni. Ilyenek például a romák sztereotip ábrázolása érzelmi töltetű kifejezések használatával, a nem romák „veszélyeztetettségének” hangsúlyozásával.
2005-ben kormányzati megbízásból készült el az ún. Zöld Könyv, amely egyrészt áttekintést nyújt a romák médiaábrázolásáról, másrészt szakmai ajánlásokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy hol húzódik az, az objektív határvonal, mely a helyes és helytelen ábrázolás között húzódik. A tartalmak előállítása során figyelembe kell venni az alkotmányos és médiaetikai normák betartását.
Ezt követően a direkt negatív megjelenést felváltotta egy kódolt beszédmód. Ebből kifolyólag a sajtó többnyire kétértelműen ábrázolja az olyan, társadalmilag kényes témákat, mint amilyenek például a kisebbségek által elkövetett bűncselekmények, az intézményi diszkrimináció, illetve rasszizmus.  Az adatvédelmi törvény 1992-ben megfogalmazta, hogy valakinek a vallási és etnikai hovatartozása különleges adatnak minősül, melyet csak az érintett személy hozzájárulásával lehet kiadni. Ez a kérdéskör megkerülhető azzal, ha nem egy személyről, hanem csoportról számol be a média. Ennek a negatív hatása, hogy az előítéletesség és a rasszizmus melegágya az individualizáció csökkenése.
Az etnikai kisebbségekkel kapcsolatos konfliktusok bemutatásának fontos aspektusa a megjelenő kisebbségi szereplők individualizációjának mértéke. Ez abban mutatkozik meg, hogy az adott kisebbségre homogén, arctalan csoportként hivatkoznak-e, esetleg kisebb közösségként szerepeltetik, vagy pedig személyek jelennek meg a tudósításokban.
Az individualizáció nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a kisebbségi féllel is azonosulhasson a többségi olvasó, míg a csoportszerű bemutatások tovább növelhetik a kisebbség és többség között tapasztalható társadalmi-mentális távolságot.
A média sokszor akaratán kívül, szándékaitól eltérően válik részesévé egy-egy mélyen gyökerező viszálynak. Ugyanakkor a sajtó nem pusztán passzív krónikás.
A riporterek többsége jól felismeri, hogy előítéletesnek lenni nem elfogadható, ezért nagy gondot fordít arra, hogy ne tegyen, és ne mondjon semmi olyat, ami előítéletről árulkodhat. A megfogalmazásokban tudattalanul is felszínre törnek olyan tartalmak, melyek egy érzékenyebb (érintett) személy számára egyértelmű sértésként hathat.

„Az ördög gyöngyös patája”

Az eddigiekben egy nyíltan előítéletes megjelenésről írtam, ezzel szemben a továbbiakban egy általam kiválasztott cikk kapcsán próbálom bemutatni, hogy mik azok a tartalmi elemek egy írott szövegen belül, melyek feltételezésem szerint implicit sztereotípiákat tartalmaznak.  A sztereotipizálás folyamatát már tárgyaltam, ezt kibővíteném az implicit sztereotipizálás fogalmával. Ebben az esetben egy tudattalan sztereotipizálásról beszélhetünk, melynek során a társadalmi csoportokra vonatkozó hiedelmeinket használjuk a csoportok, vagy a csoportok egyes tagjainak megítélése során.
Az implicit sztereotipizálás eredményei azt sugallják, hogy a sztereotip információk a diszkrimináció különösen hatékony forrásai lehetnek olyankor, amikor az ítéletalkotás során nem figyelnek rájuk tudatosan.  Ha a célszemély társadalmi kategóriáját tudattalanul felhasználják az ítéletalkotás során, akkor a sztereotipizálás és az előítéletek következményei súlyosak lehetnek.  
Az implicit sztereotipizálási hatások aláássák azt a bevett hiedelmet, hogy a tudatosság biztosítja az egyenlő bánásmódot nemtől, társadalmi osztálytól, bőrszíntől és nemzetiségtől függetlenül. Ez a jelenség kritikusan veszélyezteti a „jó szándék” hatékonyságát a sztereotipizálás elkerülésében.  
A vizsgált szempontok között szerepelt olyan tartalmi elemek keresése, melyek kontextusukat tekintve nem összetartozó információk, ezek anélkül kerülnek felhasználásra, hogy a személy tudatában lenne a sztereotip ítéleteket eredményező befolyás forrásának, akkor az sem valószínű, hogy az észlelő ezt felfedezi, és így minimális lehetőség mutatkozik ezeknek a hatásoknak a tudatos leküzdésére.

A cikk kiválasztásának szempontjai:
Miért az index.hu? Ennek oka, hogy a fiatalok többsége a napi hírekről az interneten tájékozódik, jelenleg a legolvasottabb hírportál az index.hu. A cikk témáját tekintve a Gyöngyöspatán kialakult helyzettel foglalkozik, szándékát tekintve az okokat keresve. A hipotézisem alapjául, miszerint a cikk nem nyíltan előítéletes, az a szempontom vezérelt, hogy az író szándékai szerint egy tényfeltárást dokumentál: miért alakult ki ellentét Gyöngyöspatán a romák és nem romák között. A cikkről alapvetően elmondható, hogy informatív és betartja a szakma szabályait.

Tartalmi elemzés
Az elemzést elsőként az első olvasásra szembetűnő elemekkel kezdeném, majd ezután a Semin és Fiedler által kidolgozott nyelvi kategorizációs modell alapján a cikkben megjelenő állítmányokat, melyek a két csoporttal (romák és nem romák) vannak összefüggésben, gyűjtöm össze a négy dimenzió mentén.  
A cikk bevezetőjében az író már feszültséget kelt azzal a csoportosítással, miszerint a konfliktus magyarok és cigányok között húzódik, erősítve azt a radikális nézőpontot, mely szerint a romákat mint etnikai csoportot nem ismerik el Magyarország kisebbségeként, így egy nemzettől független etnikai kisebbségről lévén szó. Ennek többek között a funkciója a felelősség távolítása, „nekünk magyaroknak semmi közünk ahhoz, hogy a cigányokkal mi van”.  Nem feltétlenül tudatos és rosszindulatú a sokat hangoztatott csoportosítás használata. Íróként és olvasóként is figyelembe kell vennünk, hogy az ismeretszerzés során azokat az információkat, melyek megfelelnek a már meglévő kategóriáinknak, sztereotípiáinknak, tehát beleillenek a már meglévő struktúrába könnyebben elsajátítjuk. Ezzel szemben azok az információk, melyek addigi nézeteinktől eltérőek, nagyobb ellenállással fogadjuk, hiszen az addig felépített várunkat le kéne bontani, majd újra felépíteni, és minden elem esetén végiggondolni, hogy alkalmazható-e az építkezés során.

„Gyöngyöspatán senki sem bízik abban, hogy szebb lehet a jövő. A falubeli magyarok azt mondják, egy kedvelt domboldalról már kiszorították őket a cigányok, és egy utcájuk is veszni látszik. Most a cigányok is félnek. A feszültség húsz éve gerjed.”

A történeti ismertetés során egy kérdőjel nélküli összefüggéssel kezdődik a cikk. A földművelés és a katonai bázis erősen összekapcsolódik, miszerint a tolvajlás miatt nincs földművelés, nem hagyva kérdőjeleket, nem keresve más okokat. Ez az összefüggés sugalmazza a fegyveres erők hatékonyságát és a bűnözés mindenhatóságát.

„Kékes, a környék kis halastavai, a szőlők és az éppen virágzó gyümölcsösök. Egykor katonai bázis volt a tetején. A helyi legenda szerint ha a Kecskekő falu felőli lejtőjén éjszaka tolvajok jelentek meg a telkek dézsmálására, és patai katona volt őrségben, akkor az kilőtt egy sorozatot az égbe, és ezzel minden el lett intézve.
A katonai bázist 1995-ben bezárták, és mostanra egyetlen megművelt telek sincs a domboldalon.”

A cikkben megszólaló nem romák végig aktív szerepben vannak, felsorakoztatva a vádakat, míg ezzel párhuzamosan a romákat a cikk írója a vádakkal szembeni defenzív szerepben jeleníti meg.
Az országosan is elterjedt etnikai kérdés és az ingatlan árak viszonyát a cikk író rendkívül felületesen kezelve tárgyalja, ugyanígy megjelenik a „dolgozni nem akaró romakép”, melyet enyhít olyan példa említésével, miszerint ez igaz a nem romákra egyaránt. Míg a romák inaktivitását egy személyes találkozás és idézet alapján tálalja, addig a nem romák esetében csak mellékes ellenpólusként jelenik meg, etnicizálva olyan kérdést, mely nem egy kisebbségi probléma.

„Sok magyar szerint a segélyezési rendszer az oka minden bajnak. „Azt mondják, hogy napi ötezer forint alatt ők nem mennek napszámba, nem fognak a negyven fokban ennyiért kapálni”. Találkoztam a cigánysoron egy kétgyermekes fiatalemberrel, aki elmondta, neki tényleg nem éri meg napi háromezerért hajnaltól sötétedésig napszámba menni, pláne, hogy tapasztalatai szerint a gazdák egész nap korholják. Az is igaz, hogy a magyarok sem rohannak napszámosmunkát végezni, a szőlőkben sokszor csak az idősek vállalnak idénymunkát, „ez a fehér fiataloknak is derogál”.”

Az ingatlan kérdés esetében hasonló etnicizálásról beszélhetünk.

„A Bajcsy-Zsilinszky utca helyzete olyan most, mint néhány éve a Kecskekőé volt. Kezd elnéptelenedni, ingatlant nem lehet eladni itt.”

Fontos felvetés a romák aránya és az ingatlan árak közötti összefüggés, ellenben ezt a kérdést is egyoldalúan és felszínesen kezeli az író. Hiszen ez a folyamat lehet más irányú, például valamilyen okból (rossz iskola, kevés munkahely) elkezdnek esni az ingatlanárak, majd ennek következtében kezd el a terület elszegényedni, gettósodni.

Kiszorítás vagy kiöregedés? A szembetűnő bekezdés címben a romáknak egy aktív, negatív cselekvést tulajdonít, míg a nem romák egy passzív helyzetben lévő alanyok. Érzelmi hatását tekintve az olvasóban kialakul egy elkövető és egy áldozat szerep, ezzel is akadályozva az objektív, tényfeltáráshoz szükséges semleges álláspontot.
Elviekben a cikk írója, csak véleményeket, nézőpontokat közvetít – ezt láthatjuk a sokszor alkalmazott és ismétlődő igék esetében; elmond, állít, valaki szerint – ugyanakkor a romák álláspontját korrekciózza, a nem romák téves állításait kiegészített információ nélkül helyben hagyja.

„A cigányok szerint ez hazugság. Állítják, a Kecskekő telkeinek egykor szorgos gazdái maguk vágták ki szőlőiket, hogy EU-s támogatáshoz jussanak (ez csak az 1000 négyzetméternél nagyobb ültetvények után járhat, a parasztok szerint arrafelé egy telek sem volt ekkora).”

Az individualizáció mértékét tekintve a konfliktus vonatkozásában, két esetben nevez meg személyt a cikk írója. Mindkét esetben áldozatokról van szó (Józsi bácsi, Juhász Oszkár kisfia). Józsi bácsi esetében az érzelmi hatás fokozódik. Nem teljes névvel szerepel, hanem a közvetlenebb megszemélyesítés erejével közelebb hozza az olvasóhoz.

„Ebben az utcában forgatta a barikad.hu nevű szélsőjobbos portál azt a filmet, amire hivatkozva a Jobbik országos hírverést csapott a falu körül. És itt élt Józsi bácsi, aki a párt szerint azért lett öngyilkos, mert cigányok készültek beköltözni a szomszédságába.”
„Azt mondják, a Jobbik vezetőjének, Juhász Oszkárnak a nyolcéves fiát is úgy megverték felsős iskolatársai egy szertárban, hogy három napra kórházba kellett vinni.”

Mint azt láthatjuk már a tartalomelemzés során is szembeötlő, hogy a cikk számos előítéletet erősít, illetve közvetít. Kérdés, hogy ebben az esetben mennyire beszélhetünk implicit sztereotipizálásról.
A továbbiakban a cikkben megjelenő interperszonális kifejezések négyszintű megkülönböztetésére teszek kísérletet Semin és Fiedler nyelvi kategorizációs modelljét alkalmazva. Semin és Fiedler az állítmányokat négy kategóriába sorolja, amelyek a konkrétság-absztraktság dimenzión helyeződnek el. A leíró cselekvést jelentő igék a leginkább konkrétak, míg a jelzők a leginkább absztraktak. A különböző absztraktsági leírás szisztematikusan eltérő oki magyarázatokat hív elő.  

Romákkal mint alanyokkal összefüggésben megjelenő állítmányok
Szint    Kategória    Állítmányok    Jellegzetességek
I.    Leíró cselekvést jelentő igék    lakik, visz, lop, állít, készül, kivág, eltüzel, betör, bedob, megver, megijed, kap, eszik, elad    Egyetlen viselkedéses eseményre utal; konkrét kontextusra vagy szituációra; megfigyelhető események objektív leírása; legalább egy fizikailag invariáns tulajdonság jellemzi
II.    Értelmező cselekvést jelentő igék    kiszorít, üldöz, fenyeget, megaláz, rettegésben tart, becsmérel, fenyegetőzik, terrorban tart, jól jár, panaszkodik, felbátorodik    Egyetlen viselkedéses eseményre utal; kontextusra vagy szituációra utal; a puszta leíráson túli értelmezést tartalmaz; nincs fizikailag invariáns tulajdonság benne; tipikusan értékeléssel jár
III.     Állapotot jelentő igék    fél    Egyedüli eseményektől elvonatkoztatott tartós állapotok; társas tárgyra utal, de nem utal szituációra; a kontextusra talást nem őrzi meg; értelmezés és értékelés jellemzi
IV.    Melléknevek         Nagyon absztrakt személyes diszpozíció; nincs tárgyra vagy szituációra utalás; nem utal kontextusra; nagyon értelmező, leválik a konkrét viselkedésről

Nem romákkal mint alanyokkal összefüggésben megjelenő állítmányok
Szint    Kategória    Állítmányok    Jellegzetességek
I.    Leíró cselekvést jelentő igék    mond, beszél, egyetért, megöregedik, állít, támogatáshoz jut, ad, átírat, fogad, gyűjt, etet    Egyetlen viselkedéses eseményre utal; konkrét kontextusra vagy szituációra; megfigyelhető események objektív leírása; legalább egy fizikailag invariáns tulajdonság jellemzi
II.    Értelmező cselekvést jelentő igék    kiszorul , kiöregedik, panaszkodik, menekül, érez, sóhajtozik    Egyetlen viselkedéses eseményre utal; kontextusra vagy szituációra utal; a puszta leíráson túli értelmezést tartalmaz; nincs fizikailag invariáns tulajdonság benne; tipikusan értékeléssel jár
III.     Állapotot jelentő igék    gyűlöl, fél, utál    Egyedüli eseményektől elvonatkoztatott tartós állapotok; társas tárgyra utal, de nem utal szituációra; a kontextusra talást nem őrzi meg; értelmezés és értékelés jellemzi
IV.    Melléknevek    szomorú    Nagyon absztrakt személyes diszpozíció; nincs tárgyra vagy szituációra utalás; nem utal kontextusra; nagyon értelmező, leválik a konkrét viselkedésről

A leíró cselekvést jelentő igék esetében a romákkal kapcsolatban előforduló állítmányok többségében egy elítélendő, társadalmilag nem elfogadott cselekvéseket közvetít. Mégis a legszembetűnőbb különbség a két táblázat között az értelmező cselekvést jelentő igék esetében van. Itt egyértelműen a megmutatkozik, hogy a cikkben a romák, mint a fenyegető csoport jelenik, és minden fenyegetettség alanya a nem roma közösség. Itt nem szabad megfeledkezni arról a tényről, hogy a cikk megszületésének helyszíne a Véderősök által megszállt Gyöngyöspata, ahol a fenyegetett csoport a roma közösség.
Az állapotot jelentő igék esetében a fél mindkét csoport esetében megjelenik, ugyanakkor a nem romák esetében jelen van a gyűlöl és az utál ige is. A kontextusból kiragadva félrevezető lehet, ugyanis a szövegben a gyűlölet és az utálat tárgya nem a helyi roma közösség, hanem a politikusok és újságírók. Azonban a jelentősége mégis abban rejlik, hogy ezek alapján még erősebben érződik, hogy a cikk a nem roma közösség állapotát hívatott megfogalmazni. Egyetlen melléknév szerepel a szövegben állítmányként, a szomorú, melynek alanyai szintén a helyi nem roma közösség.

Összegzés
Feltételezésem szerint a dolgozatomban elemzett cikk jó szándékkal született, ugyanakkor a negatív hatásai első olvasásra is szembetűnők. Bár minden szempont alapján a szakma szabályainak megfelelő, nem közvetít nyíltan előítéletes állításokat, de a burkolt kódrendszer okán hatása még erősebb. Alapvetően az index.hu olvasótáborának többsége nem vall szélsőjobbos nézeteket, de egy ilyen cikk elolvasása után a lappangó előítéletek csak erősödnek. A köntös, melyet gondosan művére húzott az író végig takar, konzekvensen megmarad a közvetítő, szócső szerepében, ennek ellenére egy értékekkel és előítéletekkel megtöltött szöveget olvashatunk.

Irodalomjegyzék

–    Allport, Gordon W.: Az előítélet, Gondolat, Budapest 1977
–    Aronson, Elliot: A társas lény. Akadémiai Kiadó, 2008
–    Banaji, Mahzarin: Rejtőzködő attitűdök és sztereotípiák  Osiris Kiadó Budapest, 2003
–    Barcy Magdolna – Diósi Pál – Rudas János: Vélemények a másságról – előítéletek a fiatalok körében. Egy empirikus társadalomkutatás zárótanulmánya. Animula Kiadó Budapest, 1997
–    Bernáth Gábor – Messing Vera: “Vágóképként, csak némában” Romák a magyarországi médiában. Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, 1998
–    Bernáth Gábor-Messing Vera: Romák a magyarországi többségi médiában: hogyan szeretnénk látni a cigányokat  In: Rendszerváltás és Kommunikáció Osiris Kiadó Erasmus Közéleti Kommunikációs Intézet Budapest, 1999
–    Messing Vera: Egymásnak kiszolgáltatva. Interetnikus konfliktusok és a media In: Kisebbségek Kisebbsége A magyarországi cigányok emberi és politikai jogai Szekesztette: Neményi Mária és Szalai Júlia Új Mandátum Könyvkiadó, 2005 p. 316-353
–    Síklaki István: Előítélet és Tolerancia. Akadémiai Kiadó, 2010
–    Vidra Zsuzsanna-Kriza Borbála: A többség fogságában – kisebbségek médiareprezentációja In.: Etnicitás Különbségteremtő Társadalom Szerkesztette: Feischmidt Margit, Gondolat – MTA Kisebbségkutató Intézet, 2010 p. 392-406
 
Melléklet

Az ördög gyöngyös patája
Írta: Magyari Péter
2011. április 29.
Forrás: index.hu

Gyöngyöspatán senki sem bízik abban, hogy szebb lehet a jövő. A falubeli magyarok azt mondják, egy kedvelt domboldalról már kiszorították őket a cigányok, és egy utcájuk is veszni látszik. Most a cigányok is félnek. A feszültség húsz éve gerjed.
Hogyan lett az, hogy Gyöngyöspatán hatszor igazoltattak hat órán belül? A faluban a legtöbben a Kecskekőre mutattak, amikor arról kérdezősködtem, hogyan kezdődött az egész.

A domb, amin elhalt a civilizáció
A Kecskekő egy domb a falu délnyugati oldalán, csodálatos a kilátás a tetejéről, látszik a Kékes, a környék kis halastavai, a szőlők és az éppen virágzó gyümölcsösök. Egykor katonai bázis volt a tetején. A helyi legenda szerint ha a Kecskekő falu felőli lejtőjén éjszaka tolvajok jelentek meg a telkek dézsmálására, és patai katona volt őrségben, akkor az kilőtt egy sorozatot az égbe, és ezzel minden el lett intézve.
A katonai bázist 1995-ben bezárták, és mostanra egyetlen megművelt telek sincs a domboldalon. A nyolcvanas években élte virágkorát a Kecskekő falu felőli oldala. Víkendházakkal, gyümölcsösökkel és szőlővel volt tele. Pestiek is vettek erre telket. Mostanra csak néhány ház romjai maradtak, a legtöbbről a tetőt is elbontották, mindenki otthagyta a telkét.
A Kecskekő lábánál a falu első utcája a Hegyalja utca. Itt lakik Gyöngyöspata cigány polgárainak túlnyomó része. Ez az a terület, aminek szomszédságában a Véderő vert tábort, itt masíroztak a gárdistának kinéző polgárőrök márciusban, itt folyt a vér a héten.
A kecskekői telkekről a falubeli parasztok mint egykori földi paradicsomról beszélnek, kivétel nélkül mindenki szomorú nosztalgiával emlékezett rá, akit csak kérdeztem. Abban is mind egyetértettek, hogy a jórészt falubeli telektulajdonosokat a Hegyalja utca lakói üldözték el.

Kiszorítás vagy kiöregedés?
Állítják, hogy szép lassan mindenki feladta a kertje gondozását, mert mindent elloptak onnan a cigányok. Elvitték a termést, kivágták a fákat, vitték a szerszámot, a cserepet, és aki panaszkodni mert, azt megfenyegették. Rendőrőrs a faluban nincs, az egyenként csekély értékű lopásokra a rendőrség nem reagált, a feljelentgetésről évekkel ezelőtt leszokott mindenki.
A cigányok szerint ez hazugság. Állítják, a Kecskekő telkeinek egykor szorgos gazdái maguk vágták ki szőlőiket, hogy EU-s támogatáshoz jussanak (ez csak az 1000 négyzetméternél nagyobb ültetvények után járhat, a parasztok szerint arrafelé egy telek sem volt ekkora). Illetve a cigányok másik magyarázata szerint a kecskekői gazdák megöregedtek, nem volt, aki átvegye tőlük a kertek gondozását, és a domboldal magától pusztult le. A falubeliek többsége szerint ez hazugság.
A Kecskekő a két közösség közti békétlenség legfontosabb jelképe Gyöngyöspatán. A domboldal pusztulása a magyarok szerint intő jel, hogy kiszorulhatnak a faluból.

Helyfoglalás
A csak cigányok lakta, erősen lepusztult Hegyalja utca után a falu következő nagyobb utcája a Bajcsy-Zsilinszky Endre. A falusiak szerint ez az új frontvonal. Ebben az utcában forgatta a barikad.hu nevű szélsőjobbos portál azt a filmet, amire hivatkozva a Jobbik országos hírverést csapott a falu körül. És itt élt Józsi bácsi, aki a párt szerint azért lett öngyilkos, mert cigányok készültek beköltözni a szomszédságába. Ebben az utcában nőtt fel Juhász Oszkár, a helyi Jobbik elnöke, most polgármesterjelölt. (A mostani hisztéria azzal kezdődött, hogy a Jobbik tüntetést szervezett Józsi bácsi emlékére, majd a faluba bevonult a Szebb Jövőt Polgárőr Egyesület, utánuk pedig a Véderő vásárolt telket éppen a cigányok lakta Hegyalja utca mellett.)
A Bajcsy-Zsilinszky utcát a szomszédos cigánytelep lakói a helyiek szerint évek óta terrorban tartják. A kertek fáit kivágták, hogy eltüzeljék, állítólag minden portára többször is betörtek már, az ott élőket rendszeresen fenyegették. Mára az utcában szinte csak idősek élnek, a helyi magyarok szerint azért, mert aki tudott, már elmenekült. Az is igaz, hogy az életét eldobó Józsi bácsinak más gondja is volt a környékbeliek szerint, mint a beköltözni készülő cigányok, bár tény, hogy nem szívlelte őket, volt velük több konfliktusa. Mesélik például, volt, hogy a kádban ült, és kővel dobták be a fürdőszobája ablakát. (Az ablakbedobás visszatérő motívum, a cigányok szerint az ő ablakaikat is kővel dobálták az elmúlt hetekben.)
A Bajcsy-Zsilinszky utca helyzete olyan most, mint néhány éve a Kecskekőé volt. Kezd elnéptelenedni, ingatlant nem lehet eladni itt. Az erre élők azt mondják, a szomszédos utcából érkező cigány kamaszok megalázzák és rettegésben tartják őket. Többen mesélték, ha a közeli bolt előtt az utca lakói nem adnak pénzt a kéregető kamaszoknak, akkor leköpdösik, trágár szavakkal becsmérlik őket, és fenyegetőznek, hogy éjjel bemennek a kertjeikbe. Ezt a fenyegetést állítólag sokszor be is váltják. "Hogy lehet úgy élni, hogy egész évben gondozza valaki a gyümölcsfáit, aztán amikor beérik a termés, éjszaka ellopják?"
A Hegyalja utca egyik cigány lakója azt mondta erre, hogy „soha még egy zsebkendőt sem loptunk el; és mielőtt idejött a gárda, nem volt semmi probléma, békében éltünk, köszöntünk egymásnak, de azóta hozzánk sem szólnak, csak sértegetnek”.

Menekültek
A falubeli többség szerint a kiszorítós küzdelem a Kecskekő után és a Bajcsy-Zsilinszky Endre utcán túl a közintézményekben is folyik. Az óvodából és az iskolából a magyar gyerekeket sorra íratják át gyöngyösi intézményekbe, mert féltik őket a szülők a kötekedő cigány gyerekektől. Azt mondják, a Jobbik vezetőjének, Juhász Oszkárnak a nyolcéves fiát is úgy megverték felsős iskolatársai egy szertárban, hogy három napra kórházba kellett vinni. Utána őt is átíratták Gyöngyösre. "Ha kiszorulnak az emberek az utcáikból, és máshova viszik a gyerekeiket, akkor elsorvad ez a falu. Pedig jó itt a föld, Szent István óta jelentős település, a középkorban árumegállító joga is volt, egyházi központ volt, sokáig fontosabb volt, mint Gyöngyös, a templomot még a törökök sem rombolták le."
A faluban többen úgy érzik, a csillebérci evakuálás ellenére valójában szép csendben a magyarok menekülnek évek óta, csak ezzel senki nem foglalkozik. Éppen ezért gyűlölik az újságírókat, akik most hasonló számban járkálnak Gyöngyöspatán, mint a rendőrök. „Szégyent hoztak a falura, csak a cigányokat kérdezték. Olyan híre lett Gyöngyöspatának, hogy ide már nem akar jönni senki, pedig van egy ezeréves templomunk, és több a borospince erre, mint lakóház” – sóhajtoztak többen is.

Csak fújják fel az egészet
Az újságírókon kívül a politikusokat utálják még, akik szerintük csak gerjesztik a feszültséget. Pintér Sándor belügyminiszter különösen közutálat tárgya, miután a többség szerint csak a kisebbség panaszait hallgatta meg. Egy fiatal nő szerint "inkább legyen úgy minden, mint előtte volt, az is jobb lenne, mint ez a botrány". Az "előttét" a Jobbik és a hozzájuk kötődő polgárőrök érkezésének előtti időre értette.

Két hét őrjárat
A falubeliek többsége óvatos szimpátiával beszélt a gárdautódnak tartott Szebb Jövőt Polgárőr Egyesület márciusi akciójáról. (A szervezet tagjai két hétig éjjel-nappal járőröztek a faluban.) A legtöbb falusi érezhetően fél attól, hogy rasszistának bélyegzik őket, kínos nekik ez a jelző. Majdnem mindenki, akit csak szóra bírtam, elmondott egy történetet arról, hogy van olyan cigány a faluban, akivel jól kijönnek. Még az az idős hölgy is sietett pozitív példákat sorolni, aki szerint a megoldás az volna, „ha 20-30 problémásat likvidálnának közülük”.
A „szebbjövőtösöket” kéthetes akciójuk alatt etették, házaikba fogadták, pénzt gyűjtöttek nekik az emberek. A Véderő táboráról ugyan erősen megoszlottak már a vélemények, de a gárdautód polgárőrökre falubeli magyartól rossz szót egyáltalán nem hallottam. Rövid ottlétüket nagyon hasznosnak ítélték, azok is, akik belátták, hogy a társaság tagjai megaláztak olyan cigányokat is, akik ezt nem érdemelték meg. „De hát húsz éve mi szívunk, most két hétig ők, ez még messze nem egál”.
A gárdisták a cigány és a magyar közösség szerint is rászálltak a cigányokra. A közértbe betérőket például szorosan követték, figyelve, lopnak-e, bármilyen konkrét gyanú nélkül. A cigányok szerint fenyegették is őket. „Lejöttek, és azt kiabálták, hogy a véretekkel festjük ki a házat”.

Félelem
A falubeli cigányok tényleg nagyon megijedtek. Ennek a legfőbb oka az a gyilkosságsorozat, amely vádlottjainak tárgyalása éppen a múlt hónapban kezdődött. A brutális gyilkosságsorozat hatása rettenetesen erős a gyöngyöspatai cigány közösségben is. Míg a falubeli magyarok szerint csak a sajtó számára keltett műbalhé a menekülés és a panaszkodás – hiszen szerintük éppen ők, a magyarok az áldozatok –, addig a cigányok állításuk szerint a szélsőjobbos jelképekkel vonuló kopaszoktól az életüket féltették.

Munka
Gyöngyöspata egyáltalán nem hasonlít Észak-Magyarország tengődő falvaihoz. Nagy gazdagság itt sincs, de a házak nagyok, a közterek rendezettek, az iskolának uszodája is van, az itteni gazdák boraira és gyümölcseire van kereslet, akár Nyugat-Európában is. Több gazdálkodó is arra panaszkodott, nincs elég ember, aki dolgozna a földjein. Állítólag erdélyi cigányok jönnek nyaranta napszámba a környékre.
A falubeli magyarok szerint a helyi cigányok többsége nem akar dolgozni, aki viszont mégis hajlandó rá, azok után kapkodnak dologidőben. (Többek szerint a felnőtt cigányok tíz százaléka hajlandó rendszeresen dolgozni, név szerint ismerik őket a gazdák.) A cigányok viszont azt mondják, hogy nincs munka, vagy ha van, nem alkalmazzák őket.
Sok magyar szerint a segélyezési rendszer az oka minden bajnak. „Azt mondják, hogy napi ötezer forint alatt ők nem mennek napszámba, nem fognak a negyven fokban ennyiért kapálni”. Találkoztam a cigánysoron egy kétgyermekes fiatalemberrel, aki elmondta, neki tényleg nem éri meg napi háromezerért hajnaltól sötétedésig napszámba menni, pláne, hogy tapasztalatai szerint a gazdák egész nap korholják. Az is igaz, hogy a magyarok sem rohannak napszámosmunkát végezni, a szőlőkben sokszor csak az idősek vállalnak idénymunkát, „ez a fehér fiataloknak is derogál”.
Volt, aki arról beszélt, hogy a 90-es évek elején lett igazán rossz a helyzet, amikor megszűnt a kommunizmus egyik szabálya, a kötelező munkába járás. Ugyanakkor azokban az időkben Nógrád megyéből néhány problémás cigánycsalád költözött a Hegyalja utcába. (Az utcába egyébként a 60-as években telepítették be a cigányokat, akik korábban a falu másik oldalán, kunyhókban éltek az erdő szélén.) Többen mondták, hogy "az idősebb cigányokkal most sincs baj, de a fiatalok a bűnöző életmódúak hatása alá kerültek”.

Földosztás
Éppen az idén másodszor szerveztek akciót a gyöngyöspataiak a cigányok földműveléséért. A szervezők abban bíznak, hogy ha saját földjüket művelhetik, akkor lesz keresetük és elfoglaltságuk is. Néhány éve földet és vetőburgonyát kaptak, de a projekt bedőlt. Állítólag azért, mert a vetésre szánt krumplit részben megették, aki meg mégis vetett, attól ellopták a szomszédai a termést.
Idén, még a botrányok előtt, közvetlenül a cigányok lakta házak mögötti parcellákat szántották fel ingyen az önkormányzat szervezésében, és adtak ajándékba vetőmagot is. A gyöngyöspatai háziorvos és egyben önkormányzati képviselő a fő szervező, de a falubeliek többsége nem bízik a sikerben, bár méltányolják az igyekezetet.

Ez csak rosszabb lesz
Az elmúlt hetek az eddig lappangó indulatokat felerősítették. A magyarok szerint a sajtó meghurcolta a falut, és a cigányok nagyon jól jártak. Több helyről kaptak segélycsomagokat, az államtól is, amit szemtanúk szerint azonnal el is adtak. „Mentek Pestre panaszkodni, aztán az utcasarkon árulták a mosóport”.
A Gyurcsány Ferenc által a helyi cigányoknak felajánlott egymillió forint hasonló indulatokat keltett, mint 2006-ban a Kossuth téren az őszödi beszéd. „Ez most úgy felbátorítja őket, hogy ha kivonulnak a rendőrök, akkor tényleg elszabadul a pokol”. A nagypénteki buszos menekülést megszervező Vöröskereszt gyűlölt szervezet lett, többen esküdöztek, soha többé nem adnak vért. Az LMP többek szerint felfegyverezte a cigányokat, amikor szerszámokat osztottak nekik nagypénteken a patakmeder takarításához. (Valójában nem az LMP szervezte a takarítást, hanem az American House Alapítvány, amelynek vezetője, Richard Field 2010-ben támogatta az LMP kampányát. Ő vetette fel a buszos menekülés ötletét is.)

A cigányok is félnek a közeljövőtől. Szerintük ha kivonulnak a rendőrök, nekik sem lesz maradásuk, mert Gyöngyöspatán veszélyben lesznek. A mostani botrány miatt lemondott az ősszel első ízben megválasztott polgármester, az utóda szerintük biztosan jobbikos lesz, vagy esetleg a Véderő parancsnoka, aki alig néhány napja jelentette be indulási szándékát.

Gyöngyöspatán most senki sem bízik a valóban szebb jövőben.