Dolgozatom témájául a vallást és a szekták kérdését választottam. Egyrészt azért, mert érdekel ez a téma, másrészt az órán nem foglalkoztunk vele, ezért úgy gondoltam, hogy utána járok kicsit. A döntő ok, amely miatt e tárgykört választottam: karácsony környékén a családomban heves vitát folytattam a nagymamámmal. Én, vele ellentétben, nem vagyok hívő, s ő ezt rossz szemmel nézi, mindig arra biztat, hogy olvassam a Bibliát, ahogyan ő is teszi. Arra gondoltam, itt a megfelelő alkalom, hogy jobban körüljárjam a témát, és ennek segítségével olyan érveket gyűjtsek, amelyekkel véleményemet alátámaszthatom azt remélve, hogy elfogadja, más nézeteket vallok. A vallás egyetemes életjelenség. Minden embernek, minden népnek és minden kornak megvan a maga vallása. A vallási képzetek az emberi szellem kialakulásával jöttek létre. A vallások legprimitívebb formái az őskorban alakultak ki, ennek ellenére vonásaik napjainkban is megtalálhatók ma élő természeti népeknél. Az őskori emberek vallását vallási hiedelemnek nevezzük, amelynek több változata ismert. A vallás definíciójának meghatározására számos kísérletet tettek vallásszociológusok, de konkrét, mindenki által elfogadott meghatározást nem találtam. A sok közül számomra legelfogadhatóbb Durkheim gondolata, amely így szól: „a vallás meggyőződések és gyakorlatok egymással összefüggő rendszere, amelyek elkülönített és tiltott tárgyakra, meggyőződésekre és cselekményekre vonatkoznak egy adott erkölcsi közösségen belül”.  Látjuk tehát, hogy Durkheim a vallást egy rendszernek fogja fel. Ebbe a rendszerbe beletartoznak a dolgok, a tárgyak, a meggyőződések – tehát a gondolatrendszer -, a rítusok, a praktikák, szokványos cselekmények. Bár én nem vagyok vallásos, de tiszteletben tartom azokat az embereket, akik hisznek egy „felsőbb” hatalomban, amely segíti őket az életük mindennapján. Tőle várják életük problémáinak megoldását.

 A 2001-es népszámlálási adatok alapján arra a kérdésre: „Vallása, hitfelekezete?” 7 millió 611 ezren válaszoltak. Mint a táblázatból is jól látszik, azok vannak a legtöbben, akik római katolikusoknak vallják magukat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy valamennyien gyakorolják is vallásukat, de a fenti kérdésre ezt a felekezetet jelölték meg.
 
A vallás története
A nyugati típusú kereszténységnek a Kárpát-medence teljes területén történő elterjesztése, majd az egységes keresztény állam megteremtése I. István király nevéhez fűződik. Őseink hittek az Egy Istenben, akit Hadúrnak, később a Magyarok Istenének is hívtak.  
Magyarországon az 1895/XLIII. évi törvény a szabad vallásgyakorlásról szól. Elfogadott vallásfelekezetnek számított a római és a görög katolikus, a református, az evangélikus, a görög – keleti és az unitárius egyház, továbbá az izraelita felekezet.
Régebben a vallás döntő módon meghatározta az emberek életét, az ismeretszerzés módját, hiszen a papok oktattak, a művészetek – zene- és képzőművészet – fő témája a vallás volt. Nemcsak ezekre hatottak nagymértékben, hanem áthatotta az emberek otthonát, az őt körülvevő tárgyakat, a könyveket, sőt mindennapi időbeosztásukat is meghatározta. A vallás átfogta az élet minden területét, meghatározta az emberi értékeket, jóról és rosszról vallott felfogásait is. Mára a vallás elvesztette össztársadalmi szerepét, és egyéni szinten sokak számára az életet átható, irányító szerepét is.  A vallásosság feltételezi a hitet, amelyet a kisgyermek szülei, nagyszülei révén tapasztal meg. Attól függően, hogy mennyire erős a családon belüli vallásos meggyőződés, az fogja meghatározni az ifjú későbbi viszonyát a keresztényi szellemiséggel. Az előbb említett vallásos meggyőződés fogja eldönteni, életünkben mennyire lesz meghatározó, irányítja-e az életünket, hisszük-e, hogy valamely csoda beavatkozhat, megváltoztathatja hétköznapi életüket.
A vallás, mint társadalmi-kulturális rendszer, értékek hordozója is egyben. Bár ezek az értékek nem mindenki számára fontosak, teljesen megváltoztak a múlthoz képest. Az idősebb vallásos generációt a kevésbé hívő fiatalok váltják fel. S ha a fiatalok között akad néhány olyan, aki vallásos neveltetést kapott, őket gyakran érik sérelmek azok részéről, akik nem így nevelkedtek. A vallásosság, a vallásgyakorlás a hatvanas éveket megelőzően magas szintű volt, a hatvanas évek után a gazdasági, politikai hatások miatt hanyatlott egészen a hetvenes évekig, amikor elérte mélypontját. Az emberek már nem a vallásba, hanem a munkába menekülnek, a pénzt hajszolják.  Egy figyelemfelkeltő idézetet találtam az interneten, amely számomra a leginkább kifejezi azokat a dolgokat, amelyek miatt mondjuk azt, hogy az idősebb korosztály már nem érti meg, hogy a fiatalabbak mit és miért tesznek, amit sokszor az idősebbek erkölcstelennek gondolnak. „A nemzedék-probléma régóta ismeretes, különösen az értékekkel és neveléssel foglalkozók között. Minden nemzedék válogat azok között a kulturális hagyományok között, melyeket örökölt, s újakat is csatol hozzá, aminek következtében rések, szakadékok keletkeznek a nemzedékek között” (Weszely 1994).  Közhelyszerűnek tűnik az a megállapítás, hogy ha valaki vallásos, az mást fog értéknek tartani, mint az, aki nem vallásos. Egyrészt már nem elsődleges a jó és rossz vallási megítélése. Másrészt, azok között, akik vallásosnak tartják magukat, kisebbséget képeznek azok az emberek, akiknek az értékrendje következetesebben igazodik a hivatalos egyházi tanításhoz.
A társadalom vallásos része gazdasági, társadalmi és kulturális vonatkozásban ma is a nem vallásosaknál hátrányosabb helyzetben van. Ezt a tényt már a hetvenes évek közepén egyértelműen dokumentálták nagy mintákon végzett statisztikai-szociológiai vizsgálatok alapján. A vallási kultúra intézményei és a továbbadáshoz szükséges eszközök eltűntek. A szocialistának nevezett világ megteremtése nálunk mind az erőszakeszközök, mind az állami és társadalompolitika eszközeinek erőteljes igénybevételével történt. Ugyanez a kényszeres levezénylés kívánta biztosítani, hogy hívő ember ne szerezhessen magasabb iskolai végzettséget, ne kerülhessen vezető pozícióba, illetve ne juthasson társadalmi irányító helyzetbe és társadalomtudományokkal foglalkozó munkakörbe. Minden ilyenfajta diszkrimináció csak részben sikeres. Diszkrimináció annak idején nemcsak az oktatásügyben volt, hanem a munkahelyeken is. Magasabb kvalifikációt igénylő munkakörökben a vallásos emberek kevésbé számíthattak előléptetésre, azonos kategóriákban is alacsonyabb bért értek el, mint a nem vallásosak. Az alacsonyabb jövedelemmel azután együtt járt a háztartásnak a – különösen a nagyobb értékű tartós fogyasztási cikkekkel való – gyengébb ellátottságával és emiatt nagyobb leterheltségével. Az automata mosógéphez, autóhoz, televízióhoz, számítógéphez, internethez való későbbi hozzájutás pedig erősítette a már úgyis létező kulturális lemaradást. A hátrányos megkülönböztetés történelmi tény marad.  
Mint az előbb említettem, már a hatvanas-hetvenes években megjelent a vallásos –nem vallásos megkülönböztetés. Sokan azt gondolják, hogy aki vállalja hitét, az valami furcsa mutáns faj képviselője, az agymosáson ment keresztül. Szerencsésebb esetben esetleg azt, hogy a vallásos ember nem iszik alkoholt, nem dohányzik, nem jár koncertre, csak egyházi zenét hallgat, egyedüli olvasmánya a Biblia. Nem szeret szórakozni, vidám helyen nem érzi jól magát, egész életében imádkozik, templomba jár és mindenkit meg akar téríteni. Mások a hívő embert gyengének, menekvőnek látják, aki mindent Istentől vár, s arról akarják meggyőzni, hogy az egész, amiben hisznek, élethazugság. Sok országban általános közömbösség és érdektelenség figyelhető meg Isten és a vallás iránt. A legtöbb ember már nem keresi Istent, mert vagy nem hisz a létezésében, vagy nincs meggyőződve arról. Az elmúlt 30-40 évben történelmünkben először szakadtak el széles tömegek a vallástól, váltak vallási szempontból gyakorlatilag közömbösekké. A XXI. században a vallási értékek egyre inkább veszendőbe mennek. Ebből következően sokan furcsállják azokat, akik a házasságig megőrzik szüzességüket, vagy húsvét előtt böjtölnek. Ezek a rosszallók az alapvető emberi értékekkel sincsenek mindig tisztában, hiszen nem tartják tiszteletben a másik szabad döntését, s nem tisztelik az egyén maga teremtette értékrendjét. A vallási kérdés számomra is ambivalenciát okoz, egyes részeit elfogadom, de vannak olyan magyarázatok, amelyek számomra nem meggyőzőek. Rajtam kívül sokan vannak szintén ilyen köztes állapotban, akik hozzám hasonlóan még nem tudják eldönteni, hogy higgyenek-e benne, vagy sem, s ha igen, milyen mértékben. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy ma Magyarországon még mindig nagy divat a keresztelkedés és a templomi esküvő. Én úgy gondolom, hogy ezeket nem azért teszik, mert annyira vallásosak, és Isten áldását szeretnék kérni, hanem azért, mert ez egy hagyomány, egy látványos, szép szokás, amelytől nem akarnak eltérni éppen a családi indíttatás miatt. A vallási ismeretek átadása, illetve a hit gyakorlása és az ezzel összefüggő tájékozottság a rendszerváltást megelőzően alacsony szintű volt, ám a rendszerváltás után – az egyházi ingatlanok visszaadásával, a keresztényi szellemiség megerősödésével – megerősödni látszik. Lásd: egyházi óvodák és iskolák, hitoktatás biztosítása állami intézményekben, ökomenikus összefogás társadalmi rendezvényeken.

Ateizmus, deizmus, teizmus

Mindenkinek van valamilyen világnézete, akár tagadja, akár nem. A világnézet a mód, ahogyan valaki értelmezi azokat a dolgokat, amikkel élete folyamán találkozik. Véleményem szerint a világnézet nagyban befolyásolja az ember értékrendszerét, érzéseit.
Most beszéljünk egy kicsit az ateizmusról, deizmusról és a teizmusról. Úgy gondolom, hogy ezekről fontos beszélni, mivel nagyon sokan nincsenek tisztában ezekkel a fogalmakkal. Mindenkire, aki nem hisz Istenben, ráhúzzák, hogy ateista, pedig fontos lenne, hogy különbséget tudjunk tenni és pontos meghatározást tudjunk adni. Az ateista nem egyszerűen azt jelenti, hogy nem hinni Istenben vagy istenekben. Többet is jelent: elutasítami mindenféle szellemi lénybe vetett hitet, és ha a vallás ilyen, akkor azt is elutasítja. Összefoglalva: mindenféle vallásos hitet elutasít. „Az ateizmus az élet kiváltságosainak luxusa, azoké, akik mindent megkaptak, azt a lehetőséget is, hogy a tanulásnak, a kutatásnak szenteljék életüket” – jelentette ki a római Szent Péter-bazilikában mondott nagypénteki szentbeszédében Raniero Cantalamessa apostoli prédikátor.  Véleményem szerint, az ember tanulmányai során, egyéni tapasztalatai alapján fogja eldönteni, hisz-e valamely természetfelettiben, vagy inkább a tudományban. Ugyanakkor a vallásosság attól is függ, mennyire akarták meggyőzni a szocializálódás során. Nagy valószínűséggel, aki úgy nőtt fel, hogy a családjában nem volt téma a vallás, nem járt hittanra, illetve e tárgykörrel nem foglalkozott mélyebben, az nem lesz vallásos. Ám az is valószínűsíthető, hogy éppen az előbbiek hiánya miatt fog a vallás felé fordulni, különösen, ha találkozik egy erős vallási rendszerrel, vagy hitében erős, meggyőző személyiséggel.
 Az ateisták a világot kiismerhetőnek hiszik, kevésbé szorulnak lelki támaszra, a vallásos hit gyakorlatát nem igénylik. Sokan úgy gondolják, hogy aki nem hisz Istenben, az ez által a nemlétezésben hisz. Ez egyáltalán nem így van. Nem hinni el egy állítást, csupán annyit jelent, hogy nem hisszük el, hogy igaz. Az ateizmust vallotta pl. Marx, Nietzsche, Sartre.

Deizmus
A szó elemei: latin deus = isten. Eszerint létezik egy végtelen, örök és változatlan, személyes Isten, aki a látható és láthatatlan világ teremtője, de a világon kívül áll, azt belülről nem hatja át. Isten a világot csak elindította, de annak történéseibe nem avatkozik be, vagy csak nagyon ritkán, tulajdonképpeni célja ismeretlen. Isten csak a természeten keresztül nyilatkoztatja ki önmagát és az erkölcs alapjait. Az erkölcsi törvények relatívak, de az erkölcsi döntéseket Isten számon fogja kérni. A gonoszság oka emberi hiba, tudatlanság, de az ember azt képes előbb-utóbb leküzdeni. A deizmust vallotta Voltaire is.  

Teizmus
A szó elemei: görög theosz = isten. Eszerint létezik egy végtelen, örök és változatlan, személyes Isten, aki a látható és láthatatlan világ teremtőjeként és fenntartójaként a világon kívül áll, és ugyanakkor azt belülről áthatja. Isten a világba aktívan és tervszerűen beavatkozik, a természet törvényeit felfüggesztheti. Jellemét és a lényéből fakadó erkölcsi törvényeket az emberiség számára kinyilatkoztatja. Az erkölcsi törvények abszolút érvényűek, az erkölcsi döntéseket Isten az embertől számon fogja kérni. A Gonosz személyes valóság, de csak teremtmény, pusztító hatásának Isten fog véget vetni. A teizmust a judaizmus, a kereszténység és az iszlám is vallja.

Szekták
A szekta a latin sequi szóból származhat: egyfajta elkülönült vallási csoport.  Általában úgy alakult ki, hogy az uralkodó egyházból kivált, mert valamit kifogásolt a nagy egyház életében. Majd kifogásaik alapján új, különálló közösséget alakítottak, amely így kiszakadt a nagy egyházból. A szekta helyett – pejoratív jelentése miatt – egyre inkább a kisegyház vagy szabadegyház elnevezés válik megszokottá. Dolgozatomban továbbiakban a kisegyház kifejezést fogom használni.

Kisegyházak kialakulása
Magyarországon az 1989-es rendszerváltást követően a vallási felekezetek szigorú ellenőrzésének megszűnésével megsokszorozódott a kisegyházak száma, ekkor jelentek meg a fővárosban, majd később más magyarországi településeken is. Magyarországon az első kisegyházat, a nazarénusok felekezetét a reformkorban alapították, nem sokkal később alakult meg a baptisták első közössége is. A magyarországi kisegyházak helyzetét meghatározta, hogy 1947-ig csupán a Magyarországi Baptista Egyháznak sikerült elismertetnie magát (1905-ben). A többi magyarországi kisegyház az el nem ismert kategóriába került. A megtűrt felekezeteket a gyülekezési jog általános szabályai alá helyezték, és állandó rendőri ellenőrzés alá vonták. Az államhatalom azonban eltérően kezelte a kisegyházakat. Legkeményebben a Jehova tanúi ellen lépett fel, mert azok nyíltan támadták az állami és egyházi vezetőket, sőt kommunista színezetű anyagok terjesztésével is megvádolták őket.
A XXI. század elején mintegy 5000 vallási közösséget, egyházat és kisegyházat tartanak nyilván. A hívők számáról hivatalos adatok viszont nincsenek.

A kisegyházakról általában
A történelmi egyházakból a 19–20. században kiváló vallásos csoportosulások és irányzatok alkották a kisegyházak csoportját. A kisegyházak szemben állnak az intézményes felekezetekkel, azokat hamisnak, bűnösnek és hitetlennek mondva, magukat tartják a legigazabb hívőknek. Általában elvetik az egyházi szervezet szükségességét és az intézményes lelkészképzést, gyülekezeteiket gyakran eredeti foglalkozásukat megtartó laikus prédikátorok vezetik. Általában élvezeti cikkekkel nem élnek, kultúraellenesek, és elzárkóznak a nem kisegyházi tagoktól. A kisegyház-jelenség Magyarországon egyre inkább felhívja magára a figyelmet. Ami a hazai okokat illeti, első helyen áll az előző kor hitellenes  és  egyházellenes  kampánya. Hiába ment végbe rendszerváltás, a legtöbb emberben,  főleg a fiatalokban megmaradt a történelmi egyházakkal szembeni ellenérzés. Elemi erővel tör fel ugyan a vallási  igény,  ez  azonban adott esetben nem a  hagyományos közösségek, hanem az új, divatos kisegyházak felé irányul. Ezek a kisegyházak sokszor különcök, és olyan világnézetük van, amivel a fiatalok szimpatizálnak. Ugyanakkor  a kisegyházak előretörése világjelenség is, s ennek  jó néhány oka van. Érzelmileg  elszegényedett világban élünk, ellenhatásként az emberek jobban vágynak a  misztikum, a különlegesség után, s ezt  a vágyat a kisegyházak jobban kielégítik,  mint a  nagyobb vallások. Öt fő csoportjuk van. Az elsőbe azok a mozgalmak sorolhatók, amelyek felekezetekből nőtték ki magukat. A másodikba az ázsiai vallásos tradíciókban gyökerezőket soroljuk. A harmadikba a „human potential”-t, a negyedikbe azokat, amelyek inkább szervezetükben újak mintsem tanításaikban, végül az ötödikbe pedig a sátánistákat és boszorkányokat.
Mindig is nagyon érdekelt az a két kisegyház, amelyet a továbbiakban bemutatok. Nagyon sok könyvet olvastam róluk. A Jehova tanúit azért választottam, mert ez a leggyorsabban fejlődő kisegyház. Az utóbbi néhány évtizedben a kisegyházak közül talán a legnagyobb lélekszámú változáson a Jehova tanúi estek át. A közelmúltban kaptam az utcán, egy idős nénitől egy prospektust, abban olvastam a következő adatokat, amelyek teljesen megleptek.  Az elmúlt 15 évre visszatekintve, a hivatalosan bejegyzett Jehova tanúk száma a világon 5 millióról kb. 6-7 millióra növekedett. Ez főként annak köszönhető, hogy a házról házra járó térítő munka egyedülálló módon működik. Nálunk is tapasztalhatjuk, hogy becsöngetnek a házakba, megpróbálják meggyőzni az embereket egyedül üdvözítő hitükről, parkokban, utcákon prospektusokat osztogatnak és a világvégével riogatnak. Magyarországon húszezer tagja van a kisegyháznak. Jelenleg 235 országban tevékenykednek. Jézus Krisztust nem tekintik Isten Fiának, hanem csupán embernek. A Szentlelket személytelen isteni erőnek vélik. A teremtést pl. Kr.e. 49.000-re teszik. Tudatosan elvetik a Szentháromságot, elutasítják a történelmi egyházakat. A Jehova tanúi elsősorban a végidőkről szóló tanításaikról ismertek. Többször megjósolták már a világ végét, de szerencsére még egyik jóslatuk időpontja sem következett be. Remélem, az elkövetkezendő időkben is így lesz. A  Jehova tanúi  a következő utasítást hordozzák magukkal: "Mint istenfélő  keresztyén,  kérem ezúton, hogy testembe semmi esetre és semmi formában és semmikor vért ne adjanak."  A vérátömlesztés náluk nem megengedett. Szerintük Krisztus kínoszlopon halt meg és nem kereszten. A gonoszok örökre elpusztulnak, nincs menny és pokol. Az ember halálakor a lélek megszűnik létezni. A papi osztály és a különleges címek helytelenek.
Számomra érdekesek a tanításaik, elképzeléseik, nem kívánok hozzájuk csatlakozni, de tiszteletben tartom meggyőződésüket. Az igazat megvallva olykor tolakodónak érzem őket, és zavar is, hogy úton- útfélen meg akarnak téríteni.
A másik kisegyház, amit választottam az a szcientológia. Mindig is foglalkoztatott a téma, mivel egy időben nagy port kavart Tom Cruise szcientológia iránt mutatott megszállottsága, és már akkor arra gondoltam, ha alkalmam nyílik rá, egy kicsit mélyebben belemerülök a témába, ez most remek alkalomnak bizonyult.

Mi is az a szcientológia?
     A szcientológia egy vallás. A Szcientológia Egyházat L. Ron Hubbard alapította 1954-ben. Érdekes módon, ahhoz, hogy valaki a szcientológia követője legyen, nem kell elhagynia eredeti vallását. A szcientológia kizárólag Ron Hubbard műveit követi, senki sem változtathat az ő doktrínáin. A vallás története során több olyan csoport jött létre, amelyek a szcientológia tanait követték, de nem ragaszkodtak Ron Hubbard személyéhez. Ezeket az egyház keményen üldözi. A Szcientológia Egyház, saját adatai szerint, kb. 8 millió taggal rendelkezik, 107 országban működik. 31 nyelven. Évente félmillió ember iratkozik be először egy kurzusra. 13 ezer alkalmazottjuk van a több mint kétezer egyházközösségben és az azokhoz kapcsolódó szervezetekben. Az egyház nagyon hasonlít egy hierarchikusan tagolt multinacionális céghez. Minden poszt betöltésére megvan az előírt szint a szcientológia területén folytatott tanulmányokban. Ugyanakkor a felsőbb szintek anyagait annyira titkosan kezelik, hogy az alsóbb szinteken lévők sem ismerhetik azokat. A Szcientológia Egyház több olyan csoportot alapított, amelyek kapcsolatban vannak az egyházzal, bár céljuk nem az új hívők toborzása. Az előrehaladás elméleti és auditáló vonalon történik. Az elméleti szint tizenkét lépcsőből áll. Minden egyes lépcső jogosít az annak megfelelő szintű auditáló tevékenység gyakorlására. A szcientológiában minden kurzusnak és auditálásnak meghatározott, országonként változó ára van. A szcientológia Magyarországon 1989 óta van jelen, Szcientológia Egyházként 1991 óta van bejegyezve. A budapesti központban kb. 80 ember dolgozik. 1994 óta működik az Állampolgári Bizottság Az Emberi Jogokért Alapítvány. A szervezet önfenntartó, sőt bevételeinek 10 százalékát a nemzetközi központba továbbítja. A bevétel 30 százalékából fizetik az alkalmazottakat. Saját bevallásuk szerint tizenötezer állandó tagjuk van. Hazánkban nincs még szakképzett oktatógárda, ezért a kurzusok csak az előkészítő szintig érhetőek el átlagosan ötezer forintért. A méregtelenítő kúra ötvenezer forintba kerül. Az auditálás költsége óránként kb. ezer forint. A legtöbb ember szeretne sikeres és gazdag lenni. A szcientológia éppen erre épít. Az embert az utcán megszólítják, különböző szervezetek nevében elhívják egy ingyenes "Oxford teszt" nevű, úgymond intelligencia-vizsgálatra. Én személy szerint is találkoztam olyan hölggyel, aki épp egy ilyen tesztet szeretett volna velem kitöltetni, de mivel voltak már korábban is ismereteim, rögtön tudtam, miről van szó. Érzésem szerint, ez a vallás olyan, mit egy piramis játék. Minél több embert szervezel be, neked annál kevesebbet kell dolgozni. Ez eddig úgy hangzik, mint egy jól felépített vállalat, de vallási elveik is vannak. Azt mondják, olyan világot szeretnének, amely őrültségektől, háborúktól, kábítószerektől mentes, és ahol minden ember szabadon, önállóan élhet és rendelkezhet magáról. A szcientológia azt vallja, hogy az ember alapvetően nem rossz, hanem jó. Csupán tapasztalatai vitték bele a rosszba, és nem a természet. Az ember képes arra, hogy megjavuljon, ebben segít a szcientológia, és abban is, hogy képes legyen rendet teremteni az életében, megoldani egyedül problémáit.

 Sok könyvet olvastam a témában, s a szociológia deviánsnak nevezi azokat a csoportokat, amelyeknek normái eltérnek a társadalométól. Én úgy gondolom, hogy az egyházi és kisegyházi vallásosság között nem nagy a különbség, véleményem szerint kicsit erős megfogalmazás a deviáns jelző, hiszen e szektában hívő ember, csak egy másfajta nézeteket valló csoport  tagja, csak éppen mi nem szimpatizálunk vele, esetleg  nem értünk vele egyet.
A kisegyházakkal kapcsolatban sok mitikus legenda él az emberek tudatában. Többek között az, hogy akik belépnek a kisegyházakba, azoknak kimossák az agyát, holott bizonyított tény, hogy ezt lehetetlen megtenni. Úgy gondolják az emberek, hogy manipulálják őket, hogy többségük elmebeteg. Az a gondolat is felmerül, hogy ezek nem vallási, hanem politikai céllal jönnek létre. Sokan azt gondolják, hogy veszélyesek a társadalomra. Persze vannak olyan kisegyházak (Mozgalom Isten Tízparancsolatának Helyreállításáért 2000. március 17. Uganda). akik öngyilkosságokat követnek el. Az internet terjedésével ezek akár veszélyesekké is válhatnak. Az ilyen legendáknak az szolgál alapjául, hogy ezek nagyon zárt közösségként működnek, nem látunk bele az életükbe, mint a többi ismert vallás életébe. Sokan azt gondolják, hogy tenni kellene valamit a hasonló kisegyházak felszámolására. Ám ezeknek csak hatalmi eszközökkel nem lehet véget vetni, ugyanis a történelem bizonyítja, hogy tiltásokkal nem vethetünk gátat terjedésüknek. Valamennyi új vallásos mozgalom Nyugat-Európában a hetvenes években, Kelet-Európában pedig. a nyolcvanas években kezdett elterjedni. Sokan attól félnek, hogy ezek a kisegyházak átveszik az uralmat és elnyomják a vallást. Ennek igen kicsi az esélye, mivel a kisegyházak többsége 1945 előtt is létezett, több évtizedes múltra tekintenek vissza, és a mai napig nem tudták a történelmi egyházak erejét, s tagjait meggyőződésükben megingatni.
Dolgozatomban azt szerettem volna bemutatni, milyen szerteágazó a vallás. Összegzésként elmondhatjuk, hogy a vallás sok ezer év óta létezik, hol vallásosabbak az emberek, hol kevésbé. Véleményem szerint. mindenkinek hinnie kell valamiben. Ha az ember attól boldogabb és jobban érzi magát, ha valamely kisegyház vagy más felekezet tagja, legyen úgy, tartsuk tiszteletben. Fontos, hogy mindenki elfogadja azt, hogy minden ember különböző,  a vallás egyéni és kollektív gyakorlása pedig emberi jog. Ma már kevesebb megkülönböztetés éri azokat, akik mélyen vallásosak. Szemléletváltozáson megyünk át: fontossá válik az elfogadás. Amit pedig én várok: a tolerancia erősödése, az értékek megbecsülése, előítéletek megszűnése és az egyéni szabad vélemény tisztelete.

Irodalomjegyzék
Népszámlálás 2001, 5. kötet. Vallás, felekezet, Budapest, 2002
Horváth Zsuzsa hitek és emberek ELTE szociológiai –Szociálpolitikai Intézet Budapest, 1995
Malcolm B. Hamilton: Vallás, ember, társadalom. Aduprint ,Budapest, 1998
Lovik Sándor, Horváth Pál: Hívők, egyházak ma Magyarországon. MTA Filozófiai Intézet Kiadása, Budapes,t 1990
Fazekas Csaba: Kisegyházak és szektakérdés a Horthy- korszakban, Teljes Evangéliumi Diák – és Ifjúsági Szövetség, Szent Pál Akadémia, Budapest, 1996
Weszely Ödön: Bevezetés a neveléstudományba. OPKM, Budapest, 1994
Internet
 www.szcientologia.org.hu/
www.lmrkat.hu/szektak.html#jehowa
www.idegen-szavak.hu/keres/szekta
mek.niif.hu/06600/06620/06620.pdf
www.apologia.hu/religion/wviews-1.html
index.hu/kultur/eletmod/2009/04/10/egy_vatikani_fopap_szerint_az_ateizmus_a_kivaltsagosak_luxusa/
nyitottegyetem.phil-inst.hu/vallas/tm_magy.htm
www.szekelypajzs.org/index.php/napkelet/17
www.mtaki.hu/docs/kisebbseg_es_kultura/kemeny_marton_varosi_vallasi_kozosseg.pdf