H80
„Gettó felszabadulás 80.“– KONFERENCIA – BETELT
Budapest, 2025 Január 12.
Időpont: 2025.01.12. 9:00-18:00
Helyszín: Bálint Ház (1068 Budapest Révay utca 16.)
A konferenciára a helyek elfogytak. Kérjük, hogy csak abban az esetben jöjjön, amennyiben kapott visszaigazolást regisztrációjáról. Kérdés esetén írjon nekünk: bnaibrithbudapest@gmail.com
PROGRAM
8:30-9:00: regisztráció/ registration
9:00-9:10: KÖSZÖNTŐK (MAZSÖK, B’nai B’rith)/ GREATINGS (MAZSÖK, B’nai B’rith)
9:10-10:30: PANEL 1. Budapesti Gettó (élettörténetek) – Dr. Klacsmann Borbála (University College Dublin), Lieberman Mária (Centropa)/ PANEL SESSION 1. Budapest Ghetto (biographies) – Dr. Borbála Klacsmann (University College Dublin), Mária Lieberman (Centropa)
10:30-11:00: KÁVÉSZÜNET/ COFFEE BREAK
11:00-12:00: PLENÁRIS 1.: Dr. Jan Roubínek (Terezini Gettómúzeum) / PLENARY SESSION 1.: Dr. Jan Roubínek (Ghetto Museum – Terezín Memorial)
12:00-13:15: EBÉDSZÜNET/ LUNCH BREAK
13:15-14:30: PANEL 2.: Embermentés Budapesten: Dr. Sebes József (Raoul Wallenberg Egyesület), Lénárt András (HDKE), Olosz Levente (HDKE)/ PANEL SESSION 2.: Rescue in Budapest: Dr. Jozsef Sebes (Raoul Wallenberg Association), András Lénárt (Holocaust Memorial Center), Levente Olosz (Holocaust Memorial Center)
14:30-15:00: KÁVÉSZÜNET/ COFFEE BREAK
15:00-16:00: PLENÁRIS 2.: Martin Korcok (Seredi Holokauszt Múzeum)/ PLENARY SESSION 2.: Martin Korcok (Sereď Holocaust Museum)
16:00-16:30: KÁVÉSZÜNET/ COFFEE BREAK
16:30-17:45: PANEL 3.: Művészetek a Gettóban: Harsányi László (társadalomkutató), Farkas Zsófia (Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár)/ PANEL SESSION 3.: Arts in the ghetto: László Harsányi (social scientist), Zsófia Farkas (Hungarian Jewish Museum and Archives)
17:45-18:00: ZÁRSZÓ/ CLOSING REMARKS
A programváltoztatás jogát fenntartjuk. / We hold the rights for program modification.
A teljes étkezés a kóserségi szabályok alapján készülnek./ The meals are prepared by the kosher regulations.
A teljes konferencia kétnyelvű: magyar és angol./ The whole conference is bilingual: Hungarian and English.
Klacsmann Borbála holokauszttörténész, szakterülete a holokauszt mikrotörténete és a holokauszttúlélők kárpótlása és jóvátétele. Doktori fokozatát 2021-ben szerezte meg a Szegedi Tudományegyetemen. Korábban dolgozott a Holokauszt Emlékközpontban, az amszterdami Anne Frank Háznak és a Jad Vasem magyar kutatócsoportjában is. Jelenleg a University College Dublin posztdoktori kutatója, valamint a Holokauszttörténetek című ismeretterjesztő Facebook oldal tulajdonosa és szerkesztője. Azonos című kötete 2023-ban jelent meg.
Borbála Klacsmann is a Holocaust historian, specializing in the microhistory of the Holocaust and the compensation and reparation of Holocaust survivors. She received her PhD from the University of Szeged in 2021. She previously worked at the Holocaust Memorial Center, the Anne Frank House in Amsterdam, and the Hungarian research group at Yad Vashem. She is currently a postdoctoral researcher at University College Dublin and the owner and editor of the educational Facebook page Holocaust Histories. Her book Identical was published in 2023.
„Ott ült meghalva” – a pesti gettó megéléstörténete
A pesti gettó volt az utolsó, amelyet a második világháború során felállítottak Európában: a nyilasok 1944. december 10-én zárták le kapuit, amikor a Vörös Hadsereg már a főváros határában állt. Míg a pesti gettó történetének alapjai közismertek a kutatók körében, kevesen írtak a gettó mikrotörténetéről, topográfiájáról, annak ellenére, hogy rengeteg forrás, valamint visszaemlékezések állnak rendelkezésünkre. Ebben az előadásban a gettót az ún. „spatial history” azaz a térbeliség története módszerével mutatom be: e megközelítés lényege, hogy az ember környezetét tudatos konstrukcióként, folyton változó produktumként kezeli. Előadásomban elsősorban arra összpontosítok, hogy a gettólakók hogyan ruházták fel új jelentéstartalommal a történelmi zsidónegyed egyes helyszíneit, mit tapasztaltak, mit éreztek a gettóban töltött időszak alatt, illetve hogyan jelennek meg a forrásokban a gettó jellegzetes helyei.
„He sat there, dead” – the lived history of the Pest ghetto
The Pest ghetto was the last to be set up in Europe during World War II: the Arrow Cross closed its gates on December 10, 1944, when the Red Army was already on the outskirts of the capital. While the basics of the history of the Pest ghetto are well known among researchers, few have written about the microhistory and topography of the ghetto, despite the abundance of sources and memoirs available to us. In this lecture, I will present the ghetto using the so-called „spatial history” method: the essence of this approach is that people treat their environment as a conscious construction, a constantly changing product. In my lecture, I will primarily focus on how the ghetto residents endowed certain locations of the historic Jewish quarter with new meaning, what they experienced and felt during their time in the ghetto, and how the characteristic places of the ghetto appear in the sources.
Lieberman Mária az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett diplomát orosz és művészettörténet szakokon, majd ugyanitt doktori fokozatot is elnyert. Széleskörű nemzetközi munkatapasztalattal rendelkezik non-profit, for-profit és kormányzati szektorban. Több mint tíz évig dolgozott a Közép-európai Egyetemen (CEU). A rendszerváltás idején részt vett a magyarországi zsidó közösségi élet újjáépítésben. Szenvedélyesen foglalkozik a zsidó közösségek múltjának megőrzésével és a jövőjük támogatásával, valamint az informális oktatás új megközelítéseivel. 2022 márciusa óta a Centropa Alapítvány ügyvezetője, CJN (Centropa Jewish Network) hálózat igazgatója.
Mária Lieberman graduated from Eötvös Loránd University with degrees in Russian and Art History, and later received a doctorate there. She has extensive international work experience in the non-profit, for-profit and government sectors. She worked at the Central European University (CEU) for more than ten years. During the regime change, he participated in the reconstruction of Jewish community life in Hungary. She is passionate about preserving the past and supporting the future of Jewish communities, as well as new approaches to informal education. Since March 2022, she has been the CEO of the Centropa Foundation and the director of the CJN (Centropa Jewish Network).
„Ahol a zsidó történelemnek neve és arca van – személyes történetek az oktatásban”
A Centropa archívumában található, kelet-közép-európai zsidó családok történeteit feldolgozó interjúk a személyes emlékezet erejével hozzák közelebb a zsidó múltat tanárok és diákok számára. Az előadás bemutatja, hogyan építünk ezekre a történetekre tanártovábbképzéseket és diákprogramokat, hogy kreatív módon tanítsunk a holokausztról, valamint a 20. századi zsidó történelemről és kultúráról. Programjaink célja, hogy a diákok mélyebb ismereteket szerezzenek, személyes kapcsolatot alakítsanak ki a témával, és sajátjuknak érezzék ezt az örökséget.
“Where Jewish History Has a Name and a Face – Personal Stories in Education”
Interviews from the Centropa archive, which process the stories of Jewish families in Central and Eastern Europe, bring the Jewish past closer to teachers and students through the power of personal memory. The presentation will show how we build on these stories in teacher training and student programs to teach about the Holocaust and 20th-century Jewish history and culture in creative ways. The goal of our programs is for students to gain deeper knowledge, develop a personal connection with the subject, and feel that this heritage is their own.
Jan Roubínek történelmet tanult a jeruzsálemi Héber Egyetemen, a Tel Avivi Egyetemen és
Károly Egyetem Prágában. 2008-tól 2011-ig egy történeti kutatás tagja volt egy Dr. Georg Alterre összpontosító projektben, Gad Freudenthal professzorral, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) kutatási vezetőjével.
2011-ben kezdett dolgozni a Terezín Memorial történelmi osztályán, koordinálva a nemzetközi GEPAM projektben, és bekapcsolódott az oktatásba.
2015-ben a Terezín Memorial dokumentációs osztályának vezetője lett és a gyűjtemények és tárgyi emlékek tanácsadó bizottságának tagja.
2017 óta vezeti a Terezín Memorialt.
Jan Roubínek studied history at the Hebrew University in Jerusalem, Tel Aviv University and Charles University in Prague. From 2008 to 2011 he was a member of a historical research team for a projekt focusing on Dr. Georg Alter, working with Professor Gad Freudenthal, the Head of Research at the French National Centre for Scientific Research (CNRS).
In 2011 he began working at the history department of the Terezín Memorial, coordinated the international GEPAM project, and became involved in teaching.
In 2015 he became the head of the documentation department at the Terezín Memorial and a member of the advisory committee for collections and acquisitions.
He has headed the Terezín Memorial since 2017.
Sebes József 1974-ben szerzett diplomát a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen, majd miután szakdolgozatát doktori címre javasolták 1976-ban doktori címet szerzett. Az államigazgatás különböző területein dolgozott 36 évig: munkatárs, osztályvezető, majd 20 évig főosztályvezetőként. A Társadalomtudományi Intézetében végzett kutatásait folytatva 1986-ban Politikatudományi doktori címet szerzett az ifjúságkutatás témakörében. 2008-ban a Nyugat-Magyarországi Egyetemen Társadalomtudományi területen PhD doktori címet szerzett.
Civil aktivitás területén több kisebbségi, emberi-jogi egyesület és alapítvány kezdeményezője és alapítója. Kezdetektől tagja a Raoul Wallenberg Egyesületnek – 36 éve – és ebből 22 évig és jelenleg is elnöke az egyesületnek. A Wallenberg Füzetek sorozat – 18 kötet jelent meg – egyesületi-felelős kiadója.
Az előadásában a Raoul Wallenberg tevékenységének főbb kérdéseit és állomásait mutatja be.
József Sebes graduated from the Marx Károly University of Economics in 1974, and after his thesis was recommended for a doctoral degree, he received his doctoral degree in 1976. He worked in various areas of public administration for 36 years: as an associate and then for 20 years as a head of department. Continuing his research at the Institute of Social Sciences, he received a doctorate in Political Science in 1986 in the field of youth research. In 2008, he received a PhD in Social Sciences from the University of West Hungary.
He is the initiator and founder of several minority and human rights associations and foundations in the field of civil activity. He has been a member of the Raoul Wallenberg Association since the beginning – for 36 years – and has been the president of the association for 22 of these years – he is the current president. He is also the association’s responsible publisher: 18 books have been published under the name of Wallenberg Notebooks.
In his presentation, he highlights the main questions and stages of Raoul Wallenberg’s activities.
Olosz Levente 1989-ben született Csíkszeredában. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karán, valamint a budapesti Közép-európai Egyetemen végezte, nemzetközi kapcsolatok, történelem és zsidó tanulmányok szakirányokon.
Az erdélyi cionista vezető, Marton Ernőről szóló doktori disszertációját az egri Eszterházy Károly Egyetemen védte meg 2021-ben. Kutatási területe a holokauszt alatti zsidó mentés és ellenállás, a cionizmus, illetve az izraeli magyar ajkú zsidóság 20. századi története. 2018-tól az Erdélyi Krónika ismeretterjesztő portál szerkesztője, 2021-től az Erőszakkutató Intézet (egykori Clio Intézet) és a HDKE munkatársa.
Levente Olosz was born in 1989 in Csíkszereda. He completed his university studies at the Faculty of History and Philosophy of the Babeș-Bolyai University in Cluj-Napoca and at the Central European University in Budapest, majoring in international relations, history and Jewish studies. He defended his doctoral dissertation on the Transylvanian Zionist leader Ernő Marton at the Eszterházy Károly University in Eger in 2021. His research interests include Jewish rescue and resistance during the Holocaust, Zionism and the 20th-century history of Hungarian-speaking Jews in Israel. Since 2018, he has been the editor of the educational portal Transylvanian Chronicle, and since 2021, he has been a colleague of the Institute for the Study of Violence (formerly Clio Institute) and the HDKE.
Az embermentés mítosza: Szelekció, hatalmi függés és kudarcos akciók valósága 1944-es Budapesten.
Az előadás kritikai vizsgálat alá veszi az 1944 végi budapesti embermentésről kialakult, széles körben elfogadott narratívát, különös tekintettel a cionista szervezetek és külföldi diplomaták tevékenységére. Előadásomban három fő tételt kívánok bizonyítani: 1. A mentési kísérletek sikere alapvetően a német, de különösen a magyar politikai döntéshozók zsidópolitikájától függött, amelynek keretei határozták meg a mentések kimenetelét. 2. A védlevelek mentési értéke a közhiedelemmel ellentétben jóval korlátozottabb volt, hatásuk idővel rohamosan csökkent, és más mentési formákhoz hasonlóan erősen szelektív jelleggel működtek. 3. A diplomaták tevékenységét sem tekinthetjük elszigetelt hősies akcióknak – mozgásterüket nemzetközi szereplők (elsősorban saját államuk vagy szervezetük), illetve magyar gazdasági érdekcsoportok határozták meg.
Álláspontom bizonyításához a mentések összetettségét, függőségét és esetlegességét két példán, a Komoly Ottó által szervezett gyermekotthonok, valamint a 101/359-es század történetén keresztül mutatom be. Végül ismertetem a mentések eredményességének néhány kevésbé tárgyalt elemét: a hatóságoknál való közbenjárást, a segélyezést és az élelmezést.
The Myth of Human Rescue: Selection, Power Dependence, and the Reality of Failed Actions in Budapest in 1944.
The lecture critically examines the widely accepted narrative about the human rescue in Budapest in late 1944, with particular regard to the activities of Zionist organizations and foreign diplomats. In my lecture, I intend to prove three main points: 1. The success of the rescue attempts depended fundamentally on the Jewish policy of German, but especially Hungarian, political decision-makers, the framework of which determined the outcome of the rescues. 2. Contrary to popular belief, the rescue value of the protection letters was much more limited, their effect rapidly diminished over time, and, like other forms of rescue, they operated in a highly selective manner. 3. The activities of diplomats cannot be considered as isolated heroic actions either – their space for maneuver was determined by international actors (primarily their own state or organization) and Hungarian economic interest groups.
To prove my point, I will present the complexity, dependence and contingency of rescues through two examples, the children’s homes organized by Ottó Komoly and the history of the 101/359th military squadron. Finally, I will describe some less discussed elements of the effectiveness of rescues: intervention with the authorities, aid and food.
Lénárt András 2019 óta a Holokauszt Emlékközpont munkatársa, előzőleg az 1956-os Intézet kutatója volt. Számos tanulmány és könyvfejezet szerzője, 2013 óta foglalkozik a zsidóüldözés és a holokauszt történeti kérdéseivel és emlékezetével. 2014-ben a CEU OSA www.csillagoshazak.hu projekt egyik szervezője, a 2019-ben elindított holokausztfoto.hu és a 2022-ben létrehozott jphotoarchive.org szerkesztője. 2019-től az Országos Rabbiképző és Zsidó Egyetem óraadó tanára. 2021-ben a bécsi Institut für die Wissenschaften vom Menschen (IWM) ösztöndíjasa volt. 2022 óta az European Holocaust Research Infrastructure Photo Expert Group tagja.
Since 2019, András Lénárt has been a staff member of the Holocaust Memorial Center, previously a researcher at the 1956 Institute. He is the author of numerous studies and book chapters, and has been dealing with the historical issues and memory of the persecution of Jews and the Holocaust since 2013. In 2014, he was one of the organizers of the CEU OSA www.csillagoshazak.hu project, and the editor of holokausztfoto.hu, launched in 2019, and jphotoarchive.org, established in 2022. Since 2019, he has been a lecturer at the National Rabbinical Training and Jewish University. In 2021, he was a fellow of the Institut für die Wissenschaften vom Menschen (IWM) in Vienna. Since 2022, he has been a member of the European Holocaust Research Infrastructure Photo Expert Group.
Csillagos házak, védett házak, védlevelek
Budapestről 1944 nyarán nem deportálták az üldözötteket, de a gettósítás itt is megtörtént: június 24-től csak a számukra kijelölt épületekben, későbbi elnevezéssel „csillagos” házakban, összezsúfolva élhettek. Az első ún. védett házakat 1944 nyarán jelölték ki Újlipótvárosban, csak hogy a védett házak és okmányok a nyilas hatalomátvétel után egyre kevésbé nyújtottak valódi védelmet. Az előadás a házmesterek népbírósági felelősségre vonása kapcsán a védett házak belső életének viszonyait igyekszik bemutatni.
Yellow-star houses, protected houses, protection letters
The persecuted were not deported from Budapest in the summer of 1944, but ghettoization took place here too: from June 24, they could only live in buildings designated for them, later called “yellow-star” houses, crowded together. The first so-called protected houses were designated in Újlipótváros in the summer of 1944, but after the Arrow Cross took power, the protected houses and documents provided less and less real protection. The presentation attempts to present the conditions of the inner life of the protected houses in connection with the holding of the caretakers accountable in the people’s court.
Martin Korčok 1979-ben született Kassán. Tanulmányait a Néprajzi és Nemzettudományi Tanszéken végezte. Európai Tanulmányokat a Nagyszombati Szent Cirill és Metód Egyetem Bölcsészettudományi Karán. A diploma megszerzése után a Szlovák Nemzeti Múzeum – Zsidó Kultúra Múzeumában kezdett dolgozni, ahol igazgatóhelyettes volt. Jelenleg a Sereď Holokauszt Múzeum vezetője.
A pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett PhD fokozatot.
2005 óta a Szlovák Kulturális Minisztérium holokausztügyi állandó szakértőjeként dolgozik valamint ugyanebben az évben tagja lett az IHRA szlovák delegációjának.
2020-ban a Roma Népirtással Foglalkozó Bizottságot vezette. 2021 óta képviseli az IHRA-t a bizottságban
Irányítása alatt a Sereď Holokauszt Múzeum a legnagyobb oktatási központ lett az emberi jogok területén Szlovákiában. Tanulmányait hazai és külföldi kiadványokban publikálta holokauszttal és oktatás témákban. Több fotókiállítást is rendezett a témában.
Számos kitüntetést kapott, például az Állami Ombudsmantól az ombudsman munkájáért az alapvető emberi jogok és szabadságok védelmének területén 2021-ben, valamint az Anton Srholec Freedom Díjat az emberi jogok védelmében, a demokrácia erősítésében nyújtott kiemelkedő hozzájárulásért és a jogállamiság, valamint a kivételes állampolgári bátorság megnyilvánulásaiért 2021-ben.
Martin Korčok was born in 1979 in Košice. He studied at the Department of Ethnology and Non-
European Studies of the Faculty of Arts of University of St. Cyril and Methodius in Trnava. After graduation, he began working for the Slovak National Museum – Museum of Jewish Culture, where he was the deputy director. Currently he is the Head of the Sereď Holocaust Museum. While working for the museum, he absolved external studies at the Department of Ethnology and Museology of the Faculty of Arts of Comenius University in Bratislava, where he obtained his PhD.
Since 2005 he has been serving as a permanent expert of the Slovak Ministry of Culture for Holocaust memorial creation, and in the same year he became a member of the Slovak delegation to the International Holocaust Remembrance Alliance (IHRA).
In 2020 he led the Commitee on the Genocide of Roma. Under his leadership, the Sereď Holocaust Museum became the largest educational centre in the field of human rights in Slovakia. He has published studies in domestic and foreign publications dealing with Holocaust and education. He has put on several photo exhibitions on the topic of the Holocaust.
He has received multiple awards, for example from the Public Ombudsman for contributions in the area of protection of basic human rights and freedoms in 2021, and the Anton Srholec Freedom Award for outstanding contributions to the protection of human rights, strengthening democracy and the rule of law, and manifestations of exceptional civic courage in 2021.
SNM – MJC – A Sereď Holokauszt Múzeum, egy korábbi munka és koncentrációs tábor helyszíne
A szlovákiai zsidóság 1938 és 1945 közötti helyzetével foglalkozom, elsősorban a sereď munka- és koncentrációs táborral.
Miután a második világháború alatt zsidóellenes törvényeket fogadtak el, a zsidók teherré váltak és szociális problémát jelentettek a szlovák állam számára. Megvizsgálták hogy miként tudnak szociálisan leépült emberek produktív tevékenységet végeznek az állam javára. Erre három munkatábor épült. De ahogy a táborok épültek, már más radikális folyamatok voltak előkészületben a zsidókérdés megoldása kapcsán: a deportálás.
A mintegy 90 ezres zsidóságból mintegy 70 ezret meggyilkoltak. Körülbelül 16 000 zsidó ment át a Sereď-i táboron.
SNM – MJC – The Sereď Holocaust Museum, the site of a former labour and concentration camp.
I focus on the situation of Jews on the territory of Slovakia between 1938 and 1945, mainly on the labour and concentration camp in Sereď.
After anti-Jewish legislation was passed during World War II, Jews became an inconvenient burden and a social problem for the Slovak State. Ways and means were investigated of having socially degraded people perform productive activity of benefit to the state. For this reason three labour camps were built. But as the camps were being built, other radical measures to solve the Jewish question were under preparation – the deportation.
Approximately 70 thousand of the total number of approximately 90 thousand Jews from the Slovak State were murdered. Approximately 16,000 Jews passed through the Sereď camp.
Harsányi László 1947. január 7-én született Budapesten. Egyetemi diplomát 1972-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett. Ugyanezen egyetemen kapott szakközgazdász másoddiplomát és doktori címet 1980-ban.
Az egyetemi diploma megszerzése után közgazdászként (pl. KSH), illetve államigazgatási munkatársként és vezetőként (közigazgatási államtitkár) dolgozott több munkahelyen, valamint ezekkel párhuzamosan tanított egyetemeken.
2002-2010 között a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) elnöke, majd 2009-2010-ben a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója.
2010-től az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület, és a Színművészeti Kamara történetét dolgozta fel, ezek összesítéseként jelent meg könyve (A fényből a sötétbe) 2019-ben. Ezt követően körülbelül 180-190 zsidó művész életének főbb állomásait elemző internetes poszt jelent meg írásaiból.
László Harsányi was born on January 7, 1947 in Budapest. He received his university degree in 1972 from the Marx Károly University of Economics. He received a second diploma in economics and a doctorate from the same university in 1980.
After obtaining his university degree, he worked as an economist (e.g. KSH), as a state administrative employee and manager (state secretary of state), and taught at universities in parallel.
Between 2002 and 2010, he was the president of the National Cultural Fund (NKA), and then in 2009 and 2010, he was the executive director of the Holocaust Memorial Center.
From 2010, he worked on the history of the National Hungarian Jewish Cultural Association and the Chamber of Dramatic Arts, and his book (From Light to Darkness) was published as a compilation of these in 2019. Subsequently, an online post analyzing the main stages in the lives of approximately 180-190 Jewish artists was published from his writings.
Zsidó előadóművészek útkeresése 1939-1944
Az előadásban bemutatom az első zsidótörvény benne a Színészkamara létrehozása után kialakult helyzetet, amely nyomán a hazai zsidó előadóművészek nagyrészének szakmai és egzisztenciális lehetőségei beszűkültek.
1939-től a művészek jelentős része megoldást keresett a megélhetési feltételeinek megteremtésére. Az előadás részletezi ezeket a megoldásokat, az intézményes segítségeket csakúgy, mint az egyéni stratégiák lehetőségeit. Mindezeken belül szó lesz a az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) Művészakciójának szerepéről.
Jewish performers’ search for a way forward 1939-1944
In this lecture, I will present the situation that developed after the establishment of the Chamber of Actors, which resulted in the professional and existential opportunities of the majority of domestic Jewish performers being reduced.
From 1939 onwards, a significant number of artists sought solutions to create their living conditions. The lecture details these solutions, institutional assistance as well as the possibilities of individual strategies. Within all of this, the role of the Artists’ Action of the National Hungarian Jewish Cultural Association (OMIKE) will be discussed.
Farkas Zsófia jelenleg a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár főkurátora, korábban a debreceni MODEM kurátora. Kiállításai és kutatásai szorosan kapcsolódnak a magyar zsidó származású képzőművészek munkásságához. Kutatási területe az 1945 utáni magyar képzőművészet, elsősorban a holokauszt emlékezete női életművekben. Dolgozott a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban, a Centropának, az amszterdami Zsidó Történeti Múzeumban, és kurátorként közreműködött a Bánkitó és a Negyed6Negyed7 fesztiválokon. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárhoz kapcsolódó Síp12 Galéria és Közösségi tér létrehozója, amelynek kiállításai az intézmény gyűjteményét a kortárs művészethez való lehetséges kapcsolódási pontjaikkal együtt mutatta be, így igyekezett szélesebb körben megismertetni a kortárs zsidó művészetet és kultúrát. Az utóbbi években a holokauszt korai vizuális emlékezetét kutatja, ebben a témában jelent meg 2023-ban Szemtanúk című könyve.
Zsófia Farkas is currently the chief curator of the Hungarian Jewish Museum and Archives, and previously the curator of MODEM in Debrecen. Her exhibitions and research are closely related to the work of artists of Hungarian Jewish origin. Her research area is Hungarian fine art after 1945, primarily the memory of the Holocaust in women’s oeuvres. She has worked at the Holocaust Memorial Center on Páva Street, Centropa, the Jewish History Museum in Amsterdam, and has participated as a curator in the Bánkitó and Negyed6Negyed7 festivals. She is the creator of the Síp12 Gallery and Community Space connected to the Hungarian Jewish Museum and Archives, whose exhibitions presented the institution’s collection along with its possible connections to contemporary art, thus trying to make contemporary Jewish art and culture more widely known. In recent years, she has been researching the early visual memory of the Holocaust, and her book Eyewitnesses was published on this topic in 2023.
A pesti gettó mindennapjai szemtanú művészek alkotásain
A holokausztkutatás egy kevéssé ismert területét képezik azok a képzőművészeti alkotások, amelyeket az események szemtanújává váló művészek készítettek rögtön a felszabadulás után, vagy akár előtte, a helyszínen: a gettókban, a koncentrációs táborokban vagy munkaszolgálaton.
Ezek a dokumentumértékű művek megrázó jeleneteken keresztül számolnak be többek között a pesti gettóról. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében található alkotások vizuális elbeszélésként tudósítanak a gettó mindennapjairól, bemutatva a háborút itt túlélő művészek olykor nagyon személyes, olykor pedig képes tanúságtételként is szolgáló emlékeit.
Everyday life in the Pest Ghetto through the works of eyewitness artists
A little-known area of Holocaust research is the visual arts created by artists who witnessed the events immediately after the liberation, or even before, on site: in the ghettos, concentration camps or labor service.
These works of documentary value tell the story of the Pest ghetto, among other things, through shocking scenes. The works in the collection of the Hungarian Jewish Museum and Archives tell a visual narrative about everyday life in the ghetto, presenting the sometimes very personal and sometimes artistic testimonies of artists who survived the war here.
Jelentkezéshez kattintson ide.
A konferencia részletes programjának (PDF) letöltéséhez kattintson ide.
Az adatkezelési tájékoztató elolvasásához kattintson ide.
