A Közép- Dunántúl egy alig 3000 fős, csendes kis községében felnőve szinte egyáltalán nem hallottam úgy a zsidókról, mint magáról az antiszemitizmusról sem. A környéken az emberek igyekeztek békében élni egymás mellett vallási felekezet, bőrszín vagy politikai nézettől függetlenül. Pár éve azonban, miután már elhagytam ezt a jobbára nyugodt közeget, az apám – akit jómagam inkább képzett, mint tanult embernek tartok – ki tudja, miért, úgy gondolta, hogy bennem jó beszélgetőtársra lelhet a politika terén. Gyakran utaztunk együtt vidékről vissza a fővárosba, és a két órás autóút alatt egyre többször fordult elő, hogy a rádióban elhangzó aktuális gazdasági problémák miatt a zsidókat tette felelőssé. Ezekből a beszélgetésekből persze rend szerint heves viták kerekedtek. Ő próbált arról meggyőzni, hogy minden rosszért egy bizonyos vallási felekezet a felelős, ám az elhatározása rend szerint kudarcba fulladt, hiszen kielégítő magyarázattal a „Miért?”-re, a „Honnan?”-ra és egyéb zavarba ejtő kérdésekre nem tudott szolgálni.

A héber soá szó eredeti jelentése veszedelem, szörnyű katasztrófa. Ma ez a szó a zsidó holokauszt szinonimájaként használatos, így ha ezt a szót olvassuk, akkor a teljességében a zsidó nép drámáját, e nép legszörnyűségesebb csapását, a holokausztot értik alatta. A holokauszt kétségtelenül a 20. század olyan egyedülálló jelensége volt, ami nem hasonlítható semmihez sem, az előítéletesség olyan kibontakozása, ami során „ […] a holokauszt egyszerűen elénk tárta egy másik arcát is annak a modern társadalomnak, melynek korábban megismert arcát úgy csodáltuk.” (Bauman, 2001:28). De mégis hogy jutottunk el odáig, hogy ilyen tett legyen a szóból? Mikortól és mégis miben gyökerezik a zsidóellenesség? Ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre keresem a választ.

Ebben a dolgozatban egy olyan történelmi esemény, néhol minden bizonnyal még napjainkban is hívekre találó ideológia hátterét igyekszem bemutatni, melynek gyökere hosszú múltra tekint vissza, nézetei széles körben elterjedtek és tömegeket mozgósítottak embertelen cselekedetekre. Az antiszemitizmus, azaz a zsidók iránt táplált gyűlölet rendkívül fontos téma, hiszen több millió emberáldozatot követelt a múlt században. Az alábbiakban arra próbálok rávilágítani, hogy milyen irreális téveszmék és milyen elképesztő demagógia képes rábírni egész társadalmakat arra, hogy embertársát ne tekintse embernek, inkább valamiféle mikrobális fertőzésnek, amelyet irtani kell, és elhitetni, hogy ettől a közjót szolgáló cselekedettől az egész emberiség sorsa függ.

A holokauszt szó eredete A holokauszt görög eredetű szó. Bibliai fordításban egészen égő áldozatot jelent. Az 1900-as évek eleje óta a szó a nemzetiszocialista Németország zsidó nép kiirtására irányuló programjával azonosul. A holocaust szó gyors elterjedéséhez hozzájárult az is, hogy a vallásos zsidók a meggyilkoltakat úgy tekinti, mint, akik mártírok voltak. Szintén elterjedt héber elnevezés a soa. Jelentése szerencsétlenség, csapás, megsemmisítés. (Komoróczy, 2000.)

Dolgozatom témájául a cigány holokausztot választottam, mert a Másság és rasszizmus című tantárgy által érintett témakörök közül talán ez az, amelyről a legkevesebb ismeretem volt a kurzust megelőzően. Tisztában voltam vele, hogy a második világháború alatt (és azt megelőzően) Németországból kiindulva nemcsak a zsidó származású lakosság volt veszélyben szerte Európában, hanem rajtuk kívül még megannyi kiszemelt társadalmi csoportja volt a szervezett tömeges emberkínzásnak és – ölésnek (a teljesség igénye nélkül például a különböző szláv népcsoportok, a homoszexuálisak, kis keresztény egyházak, szekták tagjai, nem kívánatos politikai elemek – így főként a kommunisták – és nem utolsó sorban a cigányok). Ezt a felsorolást elnézve mindig hatalmába kerít a gondolat, hogy voltaképpen kik is lehettek azok, akik biztonságban érezhették magukat? Amikor neki kezdtem a szakirodalomban való kutatásnak, először a cigányság történetéhez, majd a holokauszttal foglalkozó írásokhoz fordultam.

Az antiszemitizmus az ókortól jelen van a föld társadalmaiban, hol enyhébb, hol erősebb formában jelenik meg a történelem folyamán. Az antiszemitizmus egyfajta faji előítélet a zsidósággal szembe. Dolgozatomban az antiszemitizmus történetével foglalkozom, ezzel szoros összefüggésben áll az előítélet, hisz ez vezethet a rasszizmushoz, melynek speciális formája az antiszemitizmus. A zsidógyűlölet kapcsán fontos megvizsgálni, hogy milyen okok vezetnek kialakulásához, milyen személyiségvonások jellemzőek az előítéletes emberre és ezek, hogyan vezetnek az antiszemitizmushoz. Dolgozatom végén a magyarországi zsidók történelmét mutatom be, mert úgy gondolom, jól látható benne az antiszemitizmus különböző fajtái a vallásitól a politikaiig. Megfigyelhető benne az előítélet középkortól való megléte, mely a nemcsak Magyarországon volt jelen, hanem Európa szerte, ahol zsidók éltek. A zsidóság mindig olyan csoportot képezet a történelem során, akiket valamilyen okból támadtak, valamiért hibáztattak, ezekre keresem a választ, hogy miért pont ők képezték a bűnbak csoportját.

Dolgozatomban az amerikai és Amerikán kívüli polgárjogi mozgalmakat, azok évtizedek alatt elért eredményit ismertetem, főbb állomásait részletezem. Kitérek a Magyarországon zajló mozgalmakra, és a rasszizmus elleni küzdelem főbb pontjaira.

„Mikor odaértünk, a hajunkat lenyírták, a ruhánkat elszedték, így voltunk, ni. Olyan bakancsot adtak, hogy a lábunk ferdén állt. Sírva mondtuk egymásnak cigányul, na, itt pusztulunk.” (részlet egy túlélővel készült interjúból) Dolgozatom témájául a roma holokausztot választottam. Ennek oka többek között az, hogy a holokauszt témája hosszú évek óta érdekelt, és sokat foglalkoztam vele gyökereim miatt is, de (magamon is) tapasztaltam, hogy, amikor a holokausztra gondolunk, akkor elsősorban a Soah-ra, a zsidók üldöztetésére, elpusztítására asszociálunk. Természetesen ez érthető azon családok körében, akik hozzátartozóikat vesztették el, mégis azt hiszem, rendkívül fontos tudatosítani, hogy a zsidóságnak „társai” is voltak a náci szörnyűségekben. A roma holocaustról ugyan hallottunk, de nem sokat tudunk. Pedig- mint, ahogy a zsidóság történetének rendkívül fontos fejezete a Soah-nak, a romák sorsának, múltjának is nagyon fontos, feledhetetlen része a Pharrajimos, amelyre emlékezni kell. 

A dolgoztatom fő témájaként a holokausztot jelölném meg. Szólni kívánok a történetéről, az előzményeiről, a náci ideológiáról és politikáról, az antiszemitizmusról, a hitleri fajelméletről, az üldözés okairól, formáiról, célcsoportjáról és ideológiájáról, a legnagyobb haláltáborról és végül a budapesti zsidóság helyzetét említeném meg pár gondolat erejéig. Mielőtt belevágnék, fontosnak tartom tisztázni, mi is a holokauszt fogalmi szinten. „A görög eredetű szó eredetileg Istennek ajánlott, teljesen elégő tűzáldozatot jelent; az 1960-as évek óta az európai zsidóság kétharmadának 1939 és 1945 közötti kiirtását értjük alatta. Európában 1933 és 1945 között a nácik és csatlósaik a zsidókon kívül több millió lengyelt, oroszt és más nemzetiségűt, cigányokat, homoszexuálisokat, elmebetegeket, Jehova Tanúit, politikai és vallási ellenfeleik sokaságát üldözték és ölték meg. A holokauszt egyediségét nem az áldozatok száma adja: még soha nem fordult elő 1941 előtt az emberiség történelmében, hogy egy állam vezetői egy nép, nemzetiség, vagy vallási csoport valamennyi tagját meg akarták volna ölni.” (www.hdke.hu/tudastar/enciklopedia/fogalom?page=4 2011-05-07. 10.46 ). A holokauszt és a nácizmus egymással szorosan összefonódva jelent meg a történelemben, így beszélni is csak együttesen érdemes róla.

Mit tudunk a holokausztról? A holokauszt a görög holokautóma szóból ered, jelentése: „teljesen elégő áldozat˝. Zsidó terminusa a Soa vagy Soá, ami teljes pusztulást, kiirtást jelent. A holokauszt a nemzetiszocialista német kormány által eltervezett és irányított népirtás neve, mely a náci Németország által kontrollált területeken ment végbe a második világháború alatt, s amelynek körülbelül hatmillió zsidó esett áldozatul.