Müllner Mária: Az antiszemitizmusról

Az antiszemitizmus az ókortól jelen van a föld társadalmaiban, hol enyhébb, hol erősebb formában jelenik meg a történelem folyamán. Az antiszemitizmus egyfajta faji előítélet a zsidósággal szembe. Dolgozatomban az antiszemitizmus történetével foglalkozom, ezzel szoros összefüggésben áll az előítélet, hisz ez vezethet a rasszizmushoz, melynek speciális formája az antiszemitizmus. A zsidógyűlölet kapcsán fontos megvizsgálni, hogy milyen okok vezetnek kialakulásához, milyen személyiségvonások jellemzőek az előítéletes emberre és ezek, hogyan vezetnek az antiszemitizmushoz.
Dolgozatom végén a magyarországi zsidók történelmét mutatom be, mert úgy gondolom, jól látható benne az antiszemitizmus különböző fajtái a vallásitól a politikaiig. Megfigyelhető benne az előítélet középkortól való megléte, mely a nemcsak Magyarországon volt jelen, hanem Európa szerte, ahol zsidók éltek. A zsidóság mindig olyan csoportot képezet a történelem során, akiket valamilyen okból támadtak, valamiért hibáztattak, ezekre keresem a választ, hogy miért pont ők képezték a bűnbak csoportját.

 

Az előítélet és az antiszemitizmus fogalmi meghatározása

Ahhoz, hogy az egyén rasszista gondolatokat fogalmazzon meg magában, szükség van az előítélet meglétére. Mi az előítélet, sok fajta meghatározás született, a legrövidebb megfogalmazása „rossz feltételezése másokról elegendő bizonyíték nélkül” (Allport, 1977:35), ez a meghatározás nem kellően pontos és magába foglalja az előzetes ítélet lehetőségét, mely nem egyezik az előítélettel, az előzetes ítélet akkor válik előítéletté, mikor az újonnan feltárt ismeretek nem képesek változtatni rajtuk. Az előítélet valamely személy kapcsán érzett ellenséges attitűd, melynek alapja abban van, hogy a személy egy bizonyos csoporthoz tartozik, és emiatt feltételezik róla, hogy a csoporthoz kötött negatív tulajdonságokkal ő is rendelkezik. (Allport, 1977)
 A rasszizmus kapcsán fontos fogalom a sztereotípia, mely szorosan kapcsolódik az előítélet fogalmához, a sztereotípia kategóriával társult alapuló nézet, feladata a kategóriával kapcsolatos viselkedés igazolása, és ez ítéletekkel telt. Az előítélettel rendelkező személyek gyakran sztereotípiák alapján igazolják önmagukat, hiszen személyes tapasztalat gyakran hiányzik. (Allport, 1977)
 A rasszizmus mások külső jegyeinek eltérései alapján, morális, társadalmi, vagy politikai tulajdonságokkal ruházza fel őket, így állítva fel hierarchiát közöttük. A rasszizmus egyik speciális megjelenése az antiszemitizmus.
 Az antiszemitizmus szó, szemita ellenességet jelent, a szemiták pedig sémi nyelvet beszélő népcsoport tagjai, akik nemcsak zsidók lehetnek, ennek ellenére az antiszemitizmus szó mai értelmezésben csak a zsidókra vonatkozik. Antiszemitizmus a szó más meghatározásban zsidógyűlöletet, a zsidókkal szembeni mesterségesen szított vallási és faji gyűlöletet jelent.(www.kislexikon.hu) Antiszemitizmus fogalmának tágabb értelmezéséhez David Berger által megfogalmazott definíciót használnom, az antiszemitizmus meghatározására két értelmezést alkalmaz. „1. a zsidókkal mint csoporttal szembeni ellenségesség, melynek vagy nincs igazolható oka, vagy jócskán meghaladja a valós kihívásra adott józan, erkölcsileg elfogadható válaszok minden mértékét; vagy 2. a zsidókra jellemző fizikai vagy erkölcsi vonások lebecsülése, mely vagy teljességgel alaptalan, vagy ésszerűtlen általánosítások és túlzások eredménye.”(Berger,1999:89). Mielőtt az antiszemitizmus vizsgálatába kezdenék a fogalmi meghatározás kapcsán meg kell határozni, hogy ki a zsidó, illetve a zsidóság helyzetének alakulásának történelmi áttekintését is fontosnak tartom, nagy hangsúlyt fektetve a magyarországi zsidóság történetére, hiszen azon keresztül jól láthatók az antiszemitizmus különböző formái, az ókori vallási antiszemitizmustól a középkori gazdasági, társadalmi antiszemitizmusig.

 Kik a zsidók?    

Bibó István Zsidók és antiszemiták című írásában (Bibó,1986) a zsidóság értelmezésére több kategóriát említ. Kik a zsidók, faj, felekezet vagy nemzet? Az első értelmezés az „antiszemita”, miszerint a zsidókat faji alapon különbözteti meg másoktól, bár ez a feltételezés alapvetően hibás, hiszen minden ember egy fajba tartozik, és rasszokba térnek el egymástól. A második értelmezés felekezetként gondol a zsidókra, mint vallási közösség. A harmadik megközelítés a cionista, mely szerint a zsidóság nem felekezet, nem faj, hanem nemzet vagy nemzeti kisebbség. A három kategória vizsgálatánál fontos figyelembe venni, hogy egy változó kiterjedésű embercsoportról van szó. Attól függően, hogy milyen vonatkozásban van róla szó; ha az ősi közösségről, akkor a rítus közösségébe tartozókról, ha a zsidó vallásról, akkor a zsidó vallásúakról, ha nemzetről, akkor a nemzeti öntudattal rendelkezőkről, ha a környezetnek a zsidókkal szembeni reakciókról, akkor, akit a környezet zsidónak tart, ha zsidóüldözésről, akkor az üldözők által szabott körről van szó.

A zsidóság szerepe az európai társadalomtörténetben egyedülálló és több féle módon leírható. Az első ok demográfiai jellegű, a keresztény feudális államok kialakulása óta napjainkig, a zsidók alkotják az egyetlen olyan nagyobb népcsoportot, amely fennmaradt a maga vallási, kulturális és szociális egyediségében különböző többségi népességekben és társadalmi formációkban. A zsidóság szintén egyedi és megkülönböztető történelmi jellemzője, hogy európai szétszórtságuk ellenére állandóan képesek voltak a kollektív identitásuk fenntartására, melyet főként a vallásgyakorláshoz volt köthető. Tehát azért volt valaki zsidó, mert az izraelita vallási közösség tagja és egyúttal zsidó szülőktől származott, sajátos életmódot folytatott. (Karády,2000)

Az antiszemitizmus kialakulásáról

Az antiszemitizmus már az ókorban fellelhető volt. A hellenisztikus világ kezdetben rokonszenvvel tekintett a zsidókra és a judaizmus hosszú ideig sok pogányt vonzott a még a keresztény korban is, de emellett megjelentek a zsidó ellenes érzelmek, melyek feltámadásának egyszerű okai voltak, miszerint elutasították a helyi istenek imádatát, térítettek, ragaszkodtak szokásaikhoz, és egymás közt házasodtak.  A középkori antiszemitizmust nemcsak a vallás alapján lehet leírni, bár jellemzően a vallás döntő szerepet játszott, hiszen pogány ókort felváltotta a keresztény középkor, mely kettős érzelemmel fordult a judaizmus felé egyfajta szeretet-gyűlölet kapcsolat jellemezte a viszonyukat. A világ vallásai közül csak a judaizmust tűrhető meg, másrészt kívánta, hogy bűnhődjenek bűneikért.
A zsidók biztonságos helyzete a középkor közepe táján kezdett megrendülni, ez több egyszerre bekövetkező okkal magyarázható, mely az antiszemitizmus megszilárdulásához vezetett. A keresztes háborúk idején megjelenő zsidógyűlöletet a túlzott vallási meggyőződés és áhítat táplálta, emellett a városlakó keresztény polgárság kereskedelmi és közigazgatás jártasságra tett szert, így a zsidó társaik szakértelmére egyre kevésbé volt szükségük.
Ez a feleslegessé válás az oka annak, hogy a későbbiekben a zsidó kereskedőket csak gazdaságilag kevésbé fejlett területeken fogadták szívesen. Emellett gyűlöleti forrás volt a gazdaságilag jobb helyzetben lévő zsidóktól származó kölcsönök ténye, hiszen kölcsönre szükség volt, azonban a kölcsönt adóra senki nem gondolt szeretettel. Feltehetően ebből a tényből eredeztethetőek, a napjainkban oly elterjedt sztereotípiák, miszerint a zsidók pénzéhesek, kapzsik. Harmadik fontos ok pedig, hogy a középkor végéhez közeledve, mind a politikában, mind a keresztény vallásban kezdett kialakulni egy erős nemzeti egység, mely magával vonzotta azt az elgondolást, hogy minden, ami más, az rossz, nem tolerálható. Ezzel együtt megjelent egy új szemlélet is, a démonológia, mely az ördög kérdésére koncentrált, ez hamar összefonódott a zsidókérdéssel és a zsidókat az ördög szövetségesének tartották számon, gondolatban rituálékat és elméleteket társítva ehhez az elképzeléshez. A későbbi előítéletek kialakulásához nagyban hozzájárult, hogy amikor a zsidók tömegesen tértek meg, és váltak kereszténnyé, a társadalom nem tudta elfogadni a tömeges asszimilációt, és nehezére esett a hirtelen attitűdváltás, ez szolgálhatott alapjául a későbbi gyűlöletnek, mely az asszimilálódott zsidóság irányába vetődött ki. Végezetül, hogy miért pont a zsidók ellen jelentkezett ez a fajta mély ellenérzés? Valószínűleg az antiszemita lélekben évszázadok óta éltek az ilyesfajta érzések, és az idegenektől való félelem, s a velük szembeni gyűlölet a zsidókra koncentrálódott.(Berger, 1999)
Bibó István az antiszemitizmus kapcsán három okot említ Zsidók és antiszemiták című írásában (Bibó,1986) az egyik és döntő mozzanata a középkortól kezdődő vakbuzgó vallási előítélet, és mikor ez a vallási előítélet elkezd önmagában élni, átalakul és leszakad vallási gyökereiről. Második okként a gazdasági, társadalmi okokat említi, melyek az emancipáció során felvilágosult és vagyonossá váló zsidósággal szemben keletkeznek. A magyarázatoknak harmadik csoportja egyes lélektani reakciókból indul, amely az antiszemitizmust a zsidók vagyonosodása, vagyonszerző ügyessége, tehetsége és egyéb sikerei folytán feltámadt irigységnek tulajdonítja. Emellett annak, hogy a zsidók sok vonatkozásban mások s ez már önmagában irritálja a környezetet; vagy annak, hogy a durva lelkületű embereknek általában szükségük van arra, hogy másokat megvessenek, üldözzenek és gyűlöljenek, azokat maguktól elkülönítik, mindenféle alaptalan vádakkal illetik, s ily módon élik ki alantas és támadó ösztöneiket.

Az előítéletek okai, az előítéletes személyiség

Az antiszemitizmus kapcsán fontos megvizsgálni az előítéleteket és azok kialakulásának okait. Aronson (Aronson,2001) szerint az emberi előítélet kialakulásának négy fő oka van. Az első ok, a gazdasági és politikai konkurencia. E szerint, szűkösre szabott anyagi lehetőségek esetén az uralkodó csoport a gazdasági, hatalmi javakért próbál háttérbe szorítani és kizsákmányolni kisebbségi csoportokat. Az előítéletes attitűdök erősödnek mikor konfliktus van egymást kizáró célok körül, ezek a célok lehetnek gazdaságiak, politikaiak, illetve ideológiaiak is.
A második ok, az áthelyezett agresszió, vagyis az előítéletek „bűnbak” elmélete. Az egyénben kialakult agressziót részben a frusztráció, és más kellemetlen élmények okozzák, az ezt elszenvedő egyén, pedig hajlamos arra, hogy bosszút álljon, frusztrációja okozójának, viszont gyakran előfordul, hogy az okozó túl hatalmas, vagy nehezen megközelíthető ahhoz, hogy közvetlenül bosszút lehessen állni rajta, így jön létre a bűnbakképzés folyamata. Ez azt jelenti, hogy egy viszonylag gyenge és ártatlan személyt, vagy társadalmi csoportot okulunk azért, ami nem az ő hibájából történt. A zsidók annak áldozatai, hogy a bűnbakképzés célpontja általában egy feltűnő, gyenge, és kezdetektől fogva nem kedvelt társadalmi csoport.
A harmadik ok, a személyiségben keresendő, létezik ugyanis előítéletes személyiség. Ez annyit jelent, hogy az előítéletek oka, nem csak a fentebb felsoroltak egyike lehet, és az előítélet mértéke is változó, attól függően, hogy mekkora a gyűlöletre, előítéletre való hajlam az egyénben, nem pusztán külső hatásra, hanem saját személyiségükből fakadóan. Adorno ezeket az embereket autoritariánus, vagyis tekintélyelvű személyiségnek nevezi. Ennek a személyiségtípusnak jól meghatározható jellemzői vannak, többek közt jellemzője, a merev gondolkodásmód, értékrendszere konvencionális, nem tűri a gyengeséget, híve a megtorlásnak, szokatlanul erős tiszteletet táplál mindenfajra tekintély iránt.. Ezen személyiségvonás kialakulás – mint oly sok másik – visszavezethető a gyermekkora, általában olyan embereknél fordul elő, akiknek a szülei a szeretet megvonását alkalmazták fegyelmező eszközként, továbbá ahol a családi légkör fenyegető, merev és szigorú volt. Ennek következménye, hogy felnőttkorra kialakul egy nagymértékű bosszúvágy, amit az ember félelmei miatt azonban csak a gyengébbeken tud kiélni, mindeközben pedig tartja magát a tekintély feltétlen tiszteletéhez.
A negyedik ok, pedig a fennálló társadalmi normákhoz való konformitás. Ez azt jelenti, hogy azokban az országokban, államokban, ahol a többségi társadalom normái megengedőbbek a rasszizmussal, és az előítéletekkel szemben, az ott élők többsége is sokkal inkább hajlik az efajta viselkedési formák felé, emellett megszállottan előítéletes, rasszista attitűdöket szándékosan is gerjeszthet egy társadalom, amit az ilyen attitűdök intézményes támogatásával érhet el. (Aronson, 2001)
A következőekben Allport munkája alapján (Allport,1977) azt vizsgálom, hogy az előítélettel rendelkező személyek miként vállnak agresszív cselekvőkké. Amikor az egyének előítélettel fordulnak valamilyen általuk kiválasztott csoport felé, annak több féle megnyilvánulási formája lehet, az, amit az adott csoport tagjaival tesznek nem mindig áll kapcsolatban azzal, amit éreznek. Vannak egyének, akik nem gyakorolnak hátrányos megkülönböztetést, hiába táplálnak negatív attitűdöket, nem mindig törnek cselekvés formájában a felszínre. Nézzünk egy egyszerű példát, két munkaadó, akik előítélettel tekintenek a zsidókra, az egyik felveszi a munkára jelentkező zsidót, ezáltal elnyerve a zsidó közösség támogatását, míg a másik munkaadó érvényesíti és megmutatja ellenszenvét és nem ad lehetőséget a zsidó munkavállaló számára. Allport öt fajta előítéletet különböztet meg, aszerint, hogy milyen mértékben jelenik meg bennünk a határozottság.
1.    Szóbeli előítéletesség, az előítéletes egyén hangoztatja ellenszenvét, hasonló, befogadó társaságban, alkalmanként idegenek között is.
2.    Elkerülés, ez előbbinél erősebb előítélettel rendelkező személy gyakran saját kárára igyekszik elkerülni az elítélt csoportot. Ezzel a viselkedéssel, nem okoz közvetlen kárt a kellemetlennek ítélt csoportnak.
3.    Hátrányos megkülönböztetés, az előítéletes személyiség ebben az esetben aktív ártó viselkedésre törekszik az általa elítélt csoport tagjaival, az egész csoporttal szemben.
4.    Testi erőszak, felfokozott érzelmi tényezők esetén erőszakos formában nyilvánul meg az előítéletes személyiség ellenszenve.
5.    Kiirtás, az előítéletesség végső fokozata, mikor az előítéletnek erőszakos megnyilvánulásai vannak.

A zsidóság történelmi helyzete Magyarországon a középkortól:

A középkorban is jelentős megkülönböztetés övezte a zsidókat. A külvárosokban laktak, elzárkózva a többségi lakosságtól, megőrizve kultúrájuk sajátos igényeit. Mivel már akkor is ellenséges légkör övezte őket a többség oldaláról, ezért még inkább engedtek a szegregációnak és sok esetben a saját igényük volt az elkülönülés. Sok esetben fallal is körbevették magukat. Leggyakoribb foglalkozásaik a kiskereskedelem, kisiparosság, hitelezés és ritkábban, de a nagykereskedelem voltak. Másban nem is nagyon engedték dolgozni őket. Mivel a keresztények nem hitelezhettek és nem kezelhették ily módokon a pénzt azért ez szintén rájuk maradt. A valódi összetartozás érzést azonban a hitközösségek jelentették, mivel tudhatták, hogy a saját közösségeiken kívül más városokban is hasonló községek élnek és ez erősítette a csoportérzést. Ezek a hitközségek látták el a zsidó közösségek szociális szerepét is. Egész Európában folyamatos bizonytalanság övezte őket, üldöztetések és megalázás. (Dubnov, 1991)
Simon Dubnov A zsidóság története című munkája alapján mutatom be a zsidóság történetét Magyarországon (Dubnov, 1991). Magyarországon gyakorlatilag a keresztény hit megjelenésével kezdett el romlani a helyzetük, a magyar törvényhozás legkorábbi emléke a XI. századból való, mikor az akkor még teljes egyenjogúságot élvező zsidóság, Könyves Kálmán uralkodása idején, erős korlátok közé szorították, és II. Orbán pápa kérésére elkezdték a szeparációjukat. Első lépésként megtiltották a vegyes házasságot, és büntették a vasárnapi munkát. Ezt követően lakóhelyüket a püspöki székhelyekre korlátozták és megtiltották, hogy keresztényeket foglalkoztassanak és még rabszolgájuk sem lehetett keresztény. Az Aranybulla megjelenése újabb korlátozásokat eredményezet, hiszen 1222-ig a zsidók foglalkoztak az állam pénzügyeivel, majd az Aranybulla 24. cikke megtiltotta, hogy nemesi címet kaphassanak, és hogy beleszóljanak az állami pénzügyekbe és monopóliumok kezelésébe. A következő intézkedés, mely további korlátozásokat vezetett be a lateráni zsinat rendelkezései voltak, melyek szerint eltérő ruházatot kellett hordaniuk, amin sárga vagy vörös jelzés jelezte hovatartozásukat, nem telepedhettek keresztény templom vagy temető közelébe, keresztény nem lakhatott zsidó tulajdonú házban és élelmiszert sem vehetett tőle. Meghatározták, hogy hol építkezhettek, zsinagógát nem építhettek, és eretnekséggel vádolták azt, aki zsidó hitre kívánt térni. (Dubnov, 1991)
Ezeknek a rendeleteknek az elmélyülését azonban a tatárjárás elsöpörte, utána pedig IV. Béla képtelen lett volna a kereskedelemben jártas zsidóság nélkül talpra állítani az országot. A korona védelme alá helyezte őket. Szabad vallásgyakorlással, személy és vagyoni biztonsággal az aranybulla előtti időre emlékeztető állapotot teremtett. (Dubnov, 1991)
A következő törvényi megszorításokra IV. László uralkodása alatt került sor 125 paragrafussal. Kötelező volt a vörös posztó kör jelzésként a ruházaton és csak királyi birtokra telepedhettek le. Azonban ezek mellett még mindig fontos volt a zsidó vagyon, ezért valamilyen szintén próbálták óvni őket. Egészen Nagy Lajos uralkodásáig így ment, azonban a Lovagkirály, az egyház hű képviselője téríteni akart. Amikor látta, hogy nem sikerül, száműzte őket a birodalomból. Négy év múltán újra engedte a letelepedést, de addigra a zsidóság nagy része már kivándorolt és máshol telepedett le. Újra a korona alá vonta őket, megerősítette IV, Béla rendelkezéseit, annak ellenére, hogy azokban az időkben száműzték a zsidókat Angliából és Franciaországból is. Létrehozta a zsidó-bíró tisztségét. Nagy Lajos halála után, kialakul a nyugati országokban is honos külvárosi „gettóélet”. Zsigmond idejére szinte teljesen szeparálódtak, viszont egyes nemesi birtokokon is befogadják őket. Ez a fajta elkülönülés lehetővé tette a vallásuk és hagyományaik szabad gyakorlását. Mátyás idején habár nyugalmas időszak volt, megszűnt a zsidó-bírói tisztség, de létrehozták helyette a zsidó-prefektusi címet. A törvények keretin belül teljhatalommal rendelkezett zsidókat érintő ügyekben, közvetlenül a királlyal érintkezett. Ő és családja mentességet kapott a ruházati előírások alól. Mátyás halála után ismét gazdasági zűrzavar keletkezett, ami szociális és politikai zavart is eredményezett, ami a zsidóság helyzetének romlásával korrelált, az ország gazdasági romlása egyre fokozódó gyűlöletet generált a vagyonosabb zsidókkal szemben. Ebben a válságos, a zsidóság számára fenyegetett helyzetben, a budai zsidóság egyik legtekintélyesebb kikeresztelkedett zsidó férfija lett az álkincstárnok, aki drasztikus eszközökkel próbálta helyrehozni a gazdaságot, ami ugyancsak a zsidóság ellen fordította az embereket. Véres megtorlások következtek, majd Werbőczy, a híres Hármaskönyvében kodifikálta a zsidótörvényeket, és a XIX. századig érvényes zsidóesküt (Dubnov, 1991)
A mohácsi vészt követően a háromfelé szakadt országban különbözőképpen alakult a zsidóság helyzete. A török fennhatóság alatt a zsidóság helyzete az elmúlt száz éves szenvedéshez képest emberi bánásmódnak tűnt. A török uralom alatt a vallásukat szabadon gyakorolhatták, mellette kereskedhettek is. Eközben a királyi uralom alatt maradt országrészben újabb határozat születik, a zsidók kiűzéséről, bár a törvényt Ferdinánd király nem erősíti meg, de nem akadályozza meg, hogy egyes városokból mégis kiűzzék a zsidó lakosságot. Ezeket figyelembe véve nem meglepő, hogy a budai zsidóság a törököket védte, mikor a császári hadsereg megkísérli Buda felszabadítását. A török uralom gyengüléséig a hódoltsági területeken élő zsidók élete nyugalommal telt, míg a szabadon maradt területeken tombolt a középkori antiszemitizmus. A szabad területeken élő zsidók száma folyamatosan csökkent, míg a hódoltsági területeken nőtt. Az utóbbi helyeken a zsidó és nem zsidó lakosság békességben élt egymás mellett, a zsidóság a háborúban elvesztett vagyonát rekonstruálta a török időkben, ebből következően a török uralom alól való felszabadítási kísérletek során a zsidóság a törökök mellett harcolt, melynek a felszabadítást követően nem maradt el a megtorlása. A felszabadítást követően újból súlyos intézkedések léptek életbe, megtiltották a szabad vallásgyakorlást, a szabad mozgási lehetőségeket, a nyilvános iskolák látogatását, a kereskedelmet.  Néhány magyar főnemesi család állt csak a zsidók mellé. II. József uralkodásáig a zsidóság helyzete folyamatosan romlik. Mária Terézia bevezeti az úgynevezett türelmi adót, melyet a zsidóknak kell fizetni, és melyet, az évek folyamán olyan magasra emel, hogy azt a zsidóság már nem tudja fizetni. (Dubnov, 1991)
A felvilágosodás korában elmosódni látszanak az ellentétek egész Európa szerte. A reformkor hoz változást a zsidóság helyzetébe, egy részről a törvényhozásban résztvevő haladó nemesség részéről, másrészt a zsidó közösségben megmutatkozó erős asszimilációs hajlandóság. Ezekben az időkben a zsidóság helyzete folyamatosan javul, a városokba letelepedett zsidók folyamatosan kapcsolódnak be az ország gazdasági vérkeringésébe. A 19. század közepén megszűntették a türelmi adót és a keletkezett hatalmas hátralékokat sem kellett visszafizetni a magyarországi zsidóságnak. A zsidó asszimilációs mozgalom is egyre erősödött. Az 1948 események azonban megváltoztatták az események medrét, városi polgárok vad zsidóüldözésbe hajszolták magukat, féltve a zsidóktól a mindennapi kenyerüket. A forradalom elvonta ugyan a figyelmet a zsidóüldözésről, de a probléma a felszín alatt tovább élt. A zsidóság tovább folytatta asszimilációs törekvéseit, fiait a szabadságharc mellé állította, illetve jelentős pénzösszeggel támogatta a forradalmi kormányzatot.
A szabadságharc leverése után újabb szigorú intézkedések születnek a zsidóság kapcsán, felújításra kerül a zsidó eskü, megszorítják a zsidó házasságokat, eltiltják őket az ingatlan szerzéstől. Ez a helyzet öt éven keresztül van jelen, miután gyengülni kezdenek az intézkedések, a zsidóság folyamatosan kapja vissza jogait, és 1867-ben megszületik az emancipációs törvény. Ez a folyamat egészen az I. világháborúig tart. (Dubnov, 1991)

Összegzés

Dolgozatomban válaszokat keresetem arra, hogy miért a zsidóssággal szemben alakult ki talán a legrégebbi és legtartósabb előítélet. A zsidóság olyan csoport volt a társadalmakban, melynek tagjai erősen kötődtek egymáshoz vallásuk, szokásaik és úgy gondolom a folyamatos üldöztetés miatt is. Az előítélt e fajtáját, mint azt a dolgozatban többször említem, nem lehet különböző kategóriák alapján magyarázni, nincs egy olyan jellemző az előítéletet tápláló személyben, mely általánosítható lenne, hogy emiatt válik valaki antiszemitává, több tényező megjelenése szükséges ahhoz, hogy valaki az antiszemitizmus iránt fogékonnyá váljon. Jelen kell lennie az egyénben és az egyén szűkebb környezetében is az előítélet valamilyen formájának, mely az antiszemitizmushoz vezetheti őt.

Irodalomjegyzék:

Gordon W. Allport (1977): Az előítélet, Budapest, Gondolat
Elliot Aronson (2001): A társas lény, Budapest, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft.
David Berger (1999): Antiszemitizmus áttekintés, In: Kovács András: A modern antiszemitizmus, Budapest, Új mandátum könyvkiadó, 89-96p.
Bibó István (1986): Zsidók és antiszemiták, In: Bibó István: Válogatott tanulmányok 1-3 kötet, Budapest, Magvető Kiadó
Simon Dubnov (1991): A zsidóság története, Kaposvár, Gondolat
Karády Viktor(2000): Zsidóság Európában a modern korban, Budapest, Új mandátum könyvkiadó
www.kislexikon.hu/antiszemitizmus.html (2011. 05. 04.)