Dolgozatomban az amerikai és Amerikán kívüli polgárjogi mozgalmakat, azok évtizedek alatt elért eredményit ismertetem, főbb állomásait részletezem. Kitérek a Magyarországon zajló mozgalmakra, és a rasszizmus elleni küzdelem főbb pontjaira.

2.    Mi is az a polgárjogi mozgalom?
Folyamatos küzdelem a jogokért, amik minden ember ugyanolyan formában megilletnek. Célja, hogy egyenlő jogok illessenek meg mindenkit az oktatásban, a közlekedésben, a vendéglátásban és a választójog. A mozgalom tagjai azok a polgárok, akik valamilyen oknál fogva hátrányos megkülönböztetésben élnek, nehezebben jutnak munkához, kevesebb bért kapnak, egyes államokban nem mehetnek be meghatározott szórakozóhelyekre. Ezt a mozgalmat, leginkább az Amerikában élő négerek érezhetik magukénak, adott esetben kialakulásának legfőbb oka a rasszizmus. Napjainkban a polgárjogi mozgalmak szervezettsége az USA-ban visszaesett, ugyanakkor megerősödött Dél-Afrikában az apartheid elleni küzdelem, és elkezdődött Nagy-Britanniában az ott élő és dolgozó nagyszámú színes bőrű körében.
A rasszizmust sokféleképpen meghatározhatjuk. Az egyik definíció szerint a rasszizmus az a tudatos vagy tudat alatti hit, hogy az egyik faj veleszületetten magasabb rendű egy másiknál. „A felsőbbrendű „fehér faj” uralma jogos és törvényszerű, az értéktelenebb színes bőrűek felett.”  „Manapság a rasszista fogalom a biológiai különbségekkel szemben a kulturális különbségekre helyezik a hangsúlyt. A kulturális rasszizmus azon a hiten alapszik, hogy felállítható a kultúrák hierarchiája, illetve hogy egyes kultúrák, hagyományok, szokások nem férhetnek meg egymással. A külföldiek és a kisebbségek kirekesztését és diszkriminációját sokszor próbálják az "összeférhetetlen kultúrákra", vallásokra, "civilizációkra" utalva igazolni.”

3. Az amerikai polgárjogi mozgalom főbb állomásai
„A megszülető polgárjogi mozgalom fő célja a fehérekkel azonos minőségű oktatási, gazdasági, politikai jogok kiharcolása és azok törvénybe foglalása lett. Jó érzékkel az erőszakmentes, passzív ellenálláson alapuló tiltakozási formákat keresték és alkalmazták.”

3.1 1955. A busz bojkott Montgomeryben
1955 márciusában egy 15 éves fekete kislány, Claudette Colvin, nem volt hajlandó átadni a buszon a fehérek számára fenntartott helyét egy fehér férfinak, ezért letartóztatták. Decemberben az eset megismétlődött, de akkor már tudatosan, Rosa Parks sem volt hajlandó átadni a helyét ezért letartóztattak. A bojkott híre futótűzként terjedt, a helyi média is felkapta az ügyet. Parks letartóztatásának éjszakáján Jo Ann Robinson, a Nők Politikai Tanácsa (Women’s Political Council) nevű polgárjogi mozgalom vezetője elkezdte a busz bojkott megszervezését.
Több mint 50 000 bojkottra hívó szórólapot juttatott el a fekete közösség tagjaihoz. Céljuk az volt, hogy a busztársaság és a helyi városi vezetés törölje el a buszokon érvényes szegregációs rendeleteket. A szervezők létrehozták a Montgomery Haladás Egyesületet (Montgomery Improvement Association) a bojkott további kézben tartására. A bojkott több mint egy évig tartott. Közel száz aktivistát letartóztattak és bírósági pert indítottak a városban, a szövetségi bíróság az ügyben úgy határozott, hogy a szegregáció törvényellenes, így a városvezetés végül a buszokon érvényes faji elkülönítésre vonatkozó rendeletek visszavonására kényszerült.
 1957-ben az amerikai legfelsőbb bíróság döntött a montgomeryi tömegközlekedési eszközökön alkalmazott faji elkülönítés eltörléséről. Ez volt az első lépés azon az úton, amely végül elvezetett ahhoz a két, 1964-ben, illetve 1968-ban hozott polgárjogi törvényhez, amelyek biztosították az egyesült államokbeli feketék teljes körű jogi egyenjogúságát.

3.2 1957 Little Rock kilencek
Arkansas volt az afroamerikai szegregáció elleni harc második legfontosabb színhelye, az alabamai Montgomery után. 1957-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága alkotmányellenesnek mondta ki a faji elkülönítést az állami iskolákban. Little Rockban még ebben az évben kilenc színes bőrű diák iratkozott be a helyi főiskolára. Az Orval Faubus kormányzó támogatását élvező rasszista tüntetők több alkalommal is megakadályozták a fekete hallgatók bejutását az épületbe, így Dwight Eisenhower elnök kénytelen volt a katonaságot is bevetni, a színes bőrű diákok védelmére. A feszült hangulatú tanév után az iskola vezetőtanácsa úgy döntött, inkább teljesen felfüggeszti a tanítást, mint hogy a színes bőrű diákok jelenlétét eltűrje, s a főiskola diákjai más államokban voltak kénytelenek folytatni tanulmányaikat. Végül a főiskola volt kénytelen engedni, s 1959-tõl már afroamerikai diákokkal indult újra a tanítás.

3.3 1960. „Sit-in”, tüntető ülőhelyfoglalás
1960-ban újabb lépésre szánta el magát a fekete közösség, megelégelve elnyomásukat, tüntető ülőhelyfoglalást végeztek az éttermekben, ahol nem szolgálták ki őket, faji megkülönböztetés miatt. Hosszú és lassú folyamat volt ez a célkitűzésük is, és sok megpróbáltatás érte őket ez idő alatt.

Nyilvános megaláztatások érték a fekete közösséget az ülésfoglalás ideje alatt, ami megnyilvánult az székek leszerelésében, ételek és italok hozzávágásukban, illetve egyszerűen kidobták őket az éttermekből.

3.4 1963. Washingtoni tiltakozás a kormányzat tehetetlenségével szemben
1963-ban az NAACP (Nemzeti szövetség a színes bőrűek haladásáért) békés felvonulást szervez a szabadságjogokért és a munkalehetőségekért. Követeléseik:
•    a szegregáció felszámolása
•    hatékonyabb polgárjogi törvények
•    rendőri erőszak megszüntetése, a polgárjogi aktivisták védelme
•    törvényben meghatározott minimálbér meghatározása
•    a munkahelyi faji diszkrimináció törvényi tiltása.
Ekkor hangzott el Martin Luther King Van egy álmom kezdetű beszéde is: „Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: „Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve.”

3.5 1964. Harc a választójogért
1965. március 7-ére az SCLC a helyi fekete közösség vezetőivel összefogva felvonulást szervezett az alabamai Selma városából Montgomerybe. A megmozdulást eredetileg azért szervezték a helyi vezetők, mert néhány héttel korábban egy másik tüntetés során egy rendőr lelőtt egy fegyvertelen fekete férfit. Amikor King és az SCLC csatlakozott a tiltakozáshoz, annak céljait a választási jogok biztosításának kikényszerítésével egészítették ki. A bíróság úgy rendelkezett, hogy a felvonulást nem engedélyezi. King megkérte a részvevőket, hogy mindenki menjen haza, mert tiszteletben kívánja tartani a bíróság tiltását.
Nem sokkal később a szövetségi bíróság kötelezte Alabama államot, hogy tegye lehetővé a felvonulást, mivel az nem sért törvényt vagy közérdeket. Így végül a harmadik kísérlet során, öt napos gyaloglás után március 24-én ért el a menet Montgomery városáig. Az állam közgyűlésének épületének lépcsőjén másnap King beszédet tartott a jelenlévő immár 25 000 embernek.
 
A választások rendszerében fontos kiegészítést tettek az alkotmányban, az 1964-es polgári jogi törvény kimondja, biztosítja a fekete bőrű lakosság szavazati jogát. A kongresszus elfogadta a polgári jogokról szóló javaslatot. Egységes rendszer alapján kellett a szavazólistára felvenni a jogosultakat, a nyilvános helyeken (éttermek, szállodák, üzletek) nem tagadhatták meg a vevő kiszolgálását a bőrszínre való tekintettel, a munkáltatók nem alkalmazhattak a dolgozókkal szemben faji megkülönböztetést és az iskolákban is meg kellett szüntetni a színes bőrűek elkülönítését.

3.6 1967. A chicagói menet a szegénység miatt, és tiltakozás a vietnámi háború ellen
Ez már a fehérek és feketék közös küzdelme. 1967-ben az USA 33 államából jelentettek faji zavargásokat, melyeknek legkevesebb másfélszáz halálos áldozata és több ezer sebesültje volt. 1967-ben King úgy vélte az amerikai társadalomban széles körű erkölcsi megújulásra van szükség. Azt hangoztatta, hogy az amerikai kormány a háborúra fordított anyagi javakat a szegénység felszámolására is fordíthatná.

3.7 1968. A munkások demonstrációja
1968-ban King vezetésével az SCLC megszervezte a Szegény Emberek Mozgalmát, amin keresztül a gazdasági és szociális igazságtalanságokra kívánták felhívni a figyelmet. Követeléseik között a minimálbér megemelése, közmunkaprogram megvalósítása és a szegénység felszámolására irányuló kormányzati intézkedések meghozatala szerepelt. A Szegény Emberek Mozgalmának csúcspontja egy fővárosi felvonulás volt, ahová az ország számos pontjáról érkeztek tiltakozók. Ezzel egy időben számos helyen sztrájk is volt.

4. Az amerikai polgárjogi mozgalom eredményei

A szegregáció jogellenes cselekménynek számít, ezáltal megindul a feketék integrációja az oktatásban. Ezen felül megjelennek a támogató intézkedések is, a diszkrimináció-tilalom a közintézményekben, a munkavállalás során, és a vendéglátásban. De ami a legfontosabb, hogy a politikában a nyílt rasszizmus nem elfogadott, hiszen a társadalom legfőbb mozgatói a politikusok. Az ő megítélésük és „médiájuk” irányítja egy ország működését.
„A polgárjogi mozgalmak két monumentális sikert könyvelhetnek el magukénak, mindkettő a múlt bűnei ellenében határozható meg: végett vetett a terror uralmának Délen, és a törvény előtt teljes jogú állampolgárrá tette a feketéket. „   Az afroamerikaiak egyre nagyobb szerepet játszanak a politikai hatalom csúcsa közelében is. Az évszázados emancipációs küzdelem végső sikerét, Barack Obama megválasztása hozta el 2008. november 4-én. A jelek szerint, a faji egyenjogúság nem csupán a törvénykönyvekben rögzült, hanem az amerikai választók döntő többségének a szívében és lelkében is otthonra lelt.”
5. Polgárjogi mozgalmak Amerikán kívül
Nemcsak Amerikában, hanem Dél-Afrikában és Európában is ismerősen hangzik ez a fogalom, hogy polgárjogi mozgalom, hiszen a szegregáció politikája teret hódított több országban is.

5.1. Dél-Afrika
Dél-Afrikában az élet minden területén, a gazdaságban, politikában, kultúrában az apartheid, azaz a faji megkülönböztetés érvényesült. Minden terület a fehérek kezében összpontosult. Az angol telepesek, mikor elfoglalták az országot, faji megkülönböztetést, búr szóval apartheidet alkalmaztak. A lakosságot két részre osztották, a fehérekre, akik a lakosság kb. 10%-át és a nem-fehérekre, akik kb. a 90%-át tették ki. Ez a rendszer azonban az 1990-es évek elején összeomlott, a mozgalom és az uralkodó kormányban történő változások hatására a reformfolyamat felgyorsult, több száz törvényt hatályon kívül helyeztek és 1994-ben már a fekete lakosság is részt vehetett a választásokon, amelyen Nelson Mandela lett a Dél-afrikai Köztársaság első demokratikusan megválasztott elnöke. Akárcsak Amerika estében itt is elmondható, hogy a fehérek kezében volt a gazdasági és a politikai hatalom. A szegregáció mindenhol jelen volt, a buszokon, a parkokban az utcákon.”
Magyarországon is létezik ez a jelenség sajnos, hogy polgárjogi mozgalom. Sajnos azért, mert ezek szerint ilyen kis országban sem tudunk együtt élni egymással roma és nem roma magyarok, hiszen polgárjogi mozgalom akkor jön létre, ha egy társadalmi csoport elnyomásban-igazságtalanságban érzi magát, polgári jogaiért küzd.
5.2. A Roma Polgárjogi Mozgalom
A Roma Polgárjogi Mozgalmat ötvenen alapították 2003-ban, tagjai helyi szerveződésben látják majd el a romák érdekvédelmét. Az mozgalomba mindenki beléphet, aki a hátrányos helyzetű emberek élet- és társadalmi körülményein szeretne javítani.  "Szeretnénk az új mozgalommal elérni, hogy a politikusok a romákért legyenek és nem pedig fordítva."
A magyarországi helyzet eltér az Amerikaitól, törvényileg minden jog megilleti a romákat ugyan úgy, mint a nem roma magyarokat. Van állampolgárságuk, szavazati joguk nem kell a buszon átadniuk a helyet és az éttermekben sem kell tartaniuk attól, hogy nem lesznek kiszolgálva. De akkor felmerül a kérdés, itt miért van szükség polgárjogi mozgalomra?
Szükség van egy ilyen szervezetre, ami a romák érdekeit helyezi előtérbe, és ösztönzi a politikát az integrációs folyamat mielőbbi megvalósítására, hogy segítsen, tanácsoljon és küzdjön. Mivel a romák jelentős része hátrányos helyzetű településeken lakik, a munkanélküliek aránya jelentősen meghaladja a másutt tapasztaltakat. Sokuknak a különböző családi pótlékok és helyi szociális ellátások adják a családfenntartásra fordítható rendszeres jövedelmet. A roma közösség társadalmi integrációs gondjait egyidejűleg kell kisebbség- és társadalompolitikai kérdésnek tekinteni.
„Az amerikaiak tényleg nagy utat tettek meg, de messze nem járnak a végén. Többség és kisebbség amerikai együttélésének egyes tanulságai természetesen hasznosak lehetnek Magyarországon is. De a leginkább azok a tanulságok, amik arra vonatkoznak, hogy milyen szörnyű egyéni és közösségi károkat tud tenni a hatalom, a politika, és bárki, aki nyilvánosan megszólal, ha leegyszerűsítő, propagandisztikus módon kezeli az ügyet. Amerikában tényleg sok tudás halmozódott fel az elmúlt jó kétszáz évben többség és kisebbség együttélésére vonatkozóan, de ennek a "tudásnak" a nagy része arról szól, hogy milyen iszonyatosan nehéz, bonyolult és szívós dologról van szó.
A mi „roma ügyünket” nekünk kell megértenünk és megoldanunk; nekünk, nem-cigány és cigány magyaroknak. Rendkívül mélyről – a sorozatgyilkosságokat, az egyre durvuló közbeszédet, a gerjedő és csak tovább gerjesztett indulatokat, a kilátástalan helyzetű szegényeket figyelve úgy tűnik: minden nap egyre mélyebbről – indulhatunk neki a feladatnak.”
Az egyre inkább elfajuló romák elleni megmozdulások egyik oka a szélsőjobboldal előretörése Magyarországon. Hiszen ha a politikában és részt vehetnek olyan emberek, akik önmagukban is szélsőséges nézeteket vallanak, akkor miért csodálkozunk azon, hogy az átlag polgár sem fogja nézeteit magában tartani, mert úgy érezheti felhatalmazást kapott a politikától e gondolatok hirdetésére.

6. A rasszizmus elleni küzdelem
Az első lépés minden ország politikájában, hogy az alkotmányába, a polgári és közigazgatási jogba lefektesse azokat az alapvető szabályokat, amelyek egyértelműen kimondják, hogy a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, a diszkrimináció nem megengedett.
A második lépés e törvények betartása, betartatttása. „A rasszizmus elleni küzdelemnek nem lehetnek kizárólagos elemei a jogi eszközök, noha nyilvánvalón nem is lehet eltekinteni tőlük. A jogfetisizáló viták azonban sokkal inkább a tünetek kezeléséről és nem a jelenséget létrehozó okokról szólnak.”
Március 21. a faji megkülönböztetés a rasszizmus elleni küzdelem nemzetközi napja. A világszerte erősödő és egyes embercsoportok társadalmi kirekesztését célzó folyamatok veszélyességére hívja fel a figyelmet.
Programok Magyarországon
A Roma Polgárjogi Mozgalom, a Wesley János Főiskola, valamint a Társulás a Cigány Méltóság Védelméért szolidaritási napot szervez "a gettókba szorított és rasszista megfélemlítésnek-erőszaknak kitett cigány emberek és közösségek mellett".
Magyar Rasszista Alapítvány (MARA)
2008-ban azért jött létre, hogy a társadalom egészét átölelő, és a politika szereplőitől független, civil összefogást alapozzon meg a rasszizmus, az előítéletesség és az intolerancia megfékezésére. Célja felhívni a figyelmet a rasszizmus okozta embertelenségekre, a nemzetközi és hazai rasszizmus veszélyeire.

7. Összegzés

Minden ország politikájának feladata megóvni saját polgárait, és nem hagyni a rasszizmust, a faji előítéleteket elharapózni. Faji hovatartozásáról senki sem tehet, arról viszont igen, hogyan és miként kezeli a másság fogalmát a gyakorlatban. Nagyrészt állami, politikai feladat a rasszizmus elkerülése a társadalmakban, de otthoni, családi neveltetés kérdése is. Az elkerülés első lépése a megfelelő példamutatás lenne. Az erkölcsi normák és a megfelelő attitűd szoros szerepet játszik a rasszista gondolkodásmód kialakulásában.

Irodalomjegyzék:
Pócsi Sándorné: Filozófia kislexikon, Kossuth könyvkiadó 1970
Stephen Steinberg: Az etnikum mítosza Cserépfalvi Alapítvány 1994.
Názer Ádám: Mérföldkövek: Az amerikai polgárjogi mozgalom főbb állomásai. Rubicon, 2008. 9. szám
Magyarics Tamás: Fekete-fehér Amarika: Az első rabszolgától az első elnökig. Rubicon, 2008. 9. szám
kompasz.balzac.zpok.hu/kompasz/diszkriminacio_es_idegengyulolet 2011-05-13
archivum.erdelyiriport.ro/mod.php?mod=userpage&page_id=284 2011-05-13
hu.wikipedia.org/wiki/Martin_Luther_King 2011-05-13
sdt.sulinet.hu/Player/Default.aspx?g=70e45214-b62c-48ce-bdf2-a1f4e16eb7f0&cid=5bb0c566-d801-4490-abf2-caaf87c34231 2011-05-13
hu.wikipedia.org/wiki/Apartheid 2011-05-13
www.komment.hu/tartalom/20091204-velemeny-a-ciganyugyi-kolevesrol.html?cmnt_page=1 2011-05-13
szochalo.hu/uploads/media/MARA_latlelet_2009.pdf