Schőner Alfréd: Eszter tekercs – Megillát Kaufmann
Purim ünnepe a zsidó naptár szerint ádár hónap 14. napján, az előző napnyugtától az aznapi első három csillag megjelenéséig ünneplik a purimot, a megmenekülés napját, az ószövetségi eredetű zsidó tavaszünnepet. A Gergely-naptár szerint idén az ünnep március 6-án napszálltakor kezdődik és 7-én estig tart. Zsinagógáinkban az ünnep estéjén és reggelén is felolvassuk Eszter-tekercsét a Megillát.
Az alábbiakban Dr. Schőner Alfréd főrabbi írásával kívánunk minden kedves olvasóinknak és nézőnknek vidám ünnepet.
Az egyik legismertebb Megilla a Howitt Megilla hatott az Olaszországban született, majd Amszterdamban alkotó grafikusra, a nyomdát alapító Salom d’Italia-ra, s közvetve a dolgozatunk témáját alkotó ismeretlen mesterre, művészre, aki a Kaufmann Megilla-t képsorozattal látta el. E világhírű kéziratot ma a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) őrzi.
Miért kapta tekercsünk a „Kaufmann Megilla” elnevezést?
Kaufmann Dávid a morvaországi Kojeteinben született 1852. június 7-én és Karlsbadban elhunyt elnök 1899. július 6-án. Breslauban szerezte meg rabbioklevelét 1877-ben. Rendkívüli tehetségének köszönhetően meghívást kapott a budapesti Országos Rabbiképző Intézetbe, ahol a vallásfilozófia és a zsidó történelem tanára lett. A középkori zsidó történelem témaköréből merített tanulmányai meghozták a nemzetközi elismerést. Feladatának tartotta a zsidó tudományok népszerűsítését, s szerkesztője lett a Monatschrift für Gesichte und Wisseschaft des Judentums-nak. Emellett egyedülálló hozzáértéssel és érzékkel gyűjtötte a ritka könyveket, kéziratokat és inkunabulumokat.
Világhírű gyűjteménye halála után a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának keleti Gyűjteménye (Kaufmann Gyűjtemény) tulajdonába került. A gyűjtemény katalógusát Weisz Miksa rabbi állította össze.
A Kaufmann Gyűjteményből eddig megjelentetett művek legutolsó darabja az úgynevezett Kaufmann Megilla.
Az Eszter-tekercset Kaufmann Dávid Gabriele Trieste-től vásárolta Mantovában. A különleges érték megszerzése megrendítette Kaufmannt. A Maimuni Kódex megvásárlása után így írt: „Ki mondotta volna Dávidnak, hogy lakásában látni fogja, amit csodálattal és ámulattal nézett tizenkilenc évvel ezelőtt a Trieste testvérek palotájában, megboldogult Dr. Cosimo orvos barátja társaságában, 1877 nyarán Páduában. Azért nevezhetem ezeket a napokat Púrimnak, mert sorsom megajándékozott ezzel a kinccsel… Már felhagyott a szívem minden reménnyel, hogy birtokba vehetem, amit a Trieste testvérektől megvásároltam. Mert amikor a könyvek tíz ládában a határhoz, Udine-be értek, a vámosok nem engedték ki az országból… Már lemondottam a reményről, és íme, segítség és mentés jött más helyről. A firenzei Galéria véleményezte a kivitel engedélyezését… Pénteken, 1896 Púrimján házamba vihettem…”
A Kaufmann Gyűjteményben őrzött Eszter-tekercs (jelzete: Kaufmann A 14) 3 méter 93,5 cm hosszú és 39 cm széles. A pergamentekercsre írt hagyományos szöveget a scriptor, az író 16 kolumnára osztotta. Külön pergamentekercs őrzi a Megilát Eszter elmondása előtti és utáni imákat. Színekben rendkívül gazdag, architektonikus keret veszi körül minden oldal 22, sötétbarna tintával írott sorát. A Szentírás hagyományos szövege felett hol a különböző – női képmás szimbolizálta – múzsák foglalnak helyet, hol szárnyas puttók tartanak ékes koronát, mely alatt különböző bibliai idézetek találhatók.
Érdemes rámutatni a szöveg és a szövegtestek alatti képek közötti kapcsolatra. Azonnal felvetődik a kérdés, vajon a scriptor és az illusztrátor ugyanaz a személy volt-e. A Kaufmann Megilla nem tüntet fel semmilyen impresszum adatot, így egyelőre a kérdés megválaszolhatatlan. Tény azonban, hogy az illusztrátor ügyes kézzel, szellemesen, sőt érzékletesen választotta ki az adott oldal egyik jellemző és jellegzetes jelenetét. Így a Megillát olvasó ember előtt „megjelent” az olvasott téma attraktív képi megfogalmazása. Mindemellett a különböző szentírási motívumok hátterében felvillan a reneszánsz korának városa, az élet hangulata, s a barokk ízlésvilág hatása is.
Az illusztrátor 18 képen, miniatúrán foglalta össze, illetve a képzőművészet „nyelvén” mondta el a történetet.
1. Áchásvéros lakomája.
2. A hét udvari bölcs megjelenik Áchásvéros előtt, s Vásti királyné megbüntetését tanácsolja a királynak.
3. Esztert Hegájhoz, a háremőr házába vezetik.
4. A puccsot előkészítő Bigtán és Teres végzete.
5. Hámán pénzt ajánl fel a királynak a zsidók elpusztításáért cserébe.
6. Eszter ruhát küld Mordechájnak, hogy azt vegye fel zsákruhája helyett.7. Hátách, Eszter háremőre viszi az üzenetet a királynőnek, mely szerint elrendeltetett a zsidók elpusztítása Áchásvéros lakomája.
8. A királyi lakoma után, Hámán hazatértében megpillantja Mordechájt, aki nem alázkodik meg előtte.
9. A király álmatlanságban szenved, s felolvastat magának az udvari krónikából.
10. A királyi udvaroncok Hámán házába érkeznek, hogy a minisztert Eszter lakomájára hívják.
11. Eszter a király lába elé veti magát, s könyörög népéért.
12. Mordecháj Áchásvéros király nevében levelet diktál az írnoknak, melyet elküldenek 127 tartományba.
13. A zsidók felveszik a harcot ellenségeikkel, s elpusztítják őket.
14. Hámán 10 fiának akasztása.
15. „Sloách mánot” küldése.
16. Zsinagógai enteriőrben Mordecháj népét tanítja, a „dores” szót átvitt értelemben a „drásá”-val hozva összefüggésbe.
A külön pergamentekercs, – amelyen a Megilla felolvasása előtti és utáni imák olvashatók – két önálló kompozícióval egészíti ki a Púrimi történet illusztráció sorozatát. Az egyiken a Púrimi karnevált, a másikon az önvédelem jeleneteit láthatjuk.
A Kaufmann Megilla illusztrációinak stíluselemeit vizsgálva megállapítható, hogy vannak olyan szimbólumok, például a pálmaág, zeneszerszámok, stb., melyeket Jan van Eyck vagy PaouloVeronese álmodott vászonra a 15-16. században. A csavart oszlopok, a múzsákat szimbolizáló nőalakok, a koronát tartó puttók, az érett reneszánsz jellegzetességei. Ugyanakkor felfedezhetjük a 17-18. század fordulójára jellemző forgatagot, drámai témaválasztást és teatralitást.
Az említett, datált Howitt Megilla, valamint a korszakból ismert más Eszter tekercsek összehasonlítása, egybevetése alapján feltételezhető, hogy a Kaufmann Megilla Itáliában készült a 17. század utolsó és a 18. század első harmada közötti időszakban.
Minden kedves olvasónknak vidám ünnepet kívánunk!
Szimhát Purim!