Személyes emberi történetek
Heisler András, a Mazsihisz elnöke
Az Élet Menete Alapítvány díjátadóján Heisler András, a Mazsihisz elnöke két gondolatot osztott meg a közönséggel. Ezekről kérdeztük a legnagyobb hazai zsidó szervezet vezetőjét.
Ön egészen különleges módon vett részt az Élet Menete Alapítvány rendezvényén, hiszen részt vett a filmvetítésen, a díjátadón, majd utána a közönséghez fordult. Mit mondott nekik?
Két gondolatot osztottam meg a szépszámú közönséggel, az egyik egy saját élményemen alapult. Körülbelül 10 évvel ezelőtt voltam először az Élet Menete Alapítvány szervezésében Auschwitzban, ott esett meg velem – ha nem túl groteszk – egy kedves történet. Ott álltunk az Appelplatzon, várva az Élet Menete Alapítvány programjának az indulását, amikor is hozzám hasonló korú ember odajött hozzám, akivel elkezdtünk beszélgetni. Elmeséltem neki, hogy számomra ez a hely azért is megrendítő, mert 1944-ben édesanyámat is idehozták, ő az felelte, hogy az övét is. Azt is elmondtam neki, hogy az édesanyámat néhány héttel később átvitték Birkenauba, ahova tartott az emlékmenet is. Ő erre azt felelte, hogy az ő édesanyját is. Elmondtam neki, hogy édesanyámat fiatal, 17 éves lányként kiválasztották, majd átvitték egy textilgyárba, rabszolgamunkásnak. Azt felelte kikerekedett szemmel az ember, hogy az ő édesanyját is. Ott helyben felhívtuk anyukáinkat telefonon, ott jöttek rá édesanyáink, hogy ők egykor együtt raboskodtak. Amiért én ezt elmeséltem a közönségnek, amiért ma is megráz, amikor csak elgondolkodom erről, az nem más, mint a közös zsidó sorsok, amelyek ismeretlen családok között jönnek létre. Ez teszi eggyé a mi közösségünket.
Mi volt a másik gondolat, amit megosztott?
A másik gondolat Székely püspök úr tiszteletére szólt, hiszen ő is elismerést kapott az Élet Menete Alapítványtól, ő személyesen is velünk volt idén az Élet Menete rendezvényén Auschwitzban, velünk menetelt esőben, sárban, végignéztük a barakkokat, mindent. Ő egy rabbi történetével kezdte a beszédét, én viszonzásként Ferenc pápával történt találkozásomról beszéltem neki, elmeséltem neki is Ferenc pápa üzenetét. Ő arról beszélt, hogy különleges világban élünk, mert sok helyen, Afrikában, Szíriában, Irakban keresztényeket üldöznek, keresztény gyerekeket ölnek meg, bestiális módon, számos borzalmas története hallunk. Ferenc pápa azt mondta, ma a kereszténységnek azt a sorsot kell megélnie, amit a zsidóság az elmúlt háromezer évben megélt. Pontosan ezért nem szabad elfeledni a keresztényeknek azt a gyökeret, azt a kapcsot, ami a kereszténységet a zsidósággal összeköti, mert a történelem során közös sorsban van részünk. Ezt azért mondtam el, mert úgy gondolom, hogy olyan közös emberi értékekről beszélünk, amelyek mellett az Élet Menete Alapítvány mindig is kiállt, ami sikerre vitte ezt a tevékenységet, amihez csak gratulálni lehet.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter