Fischer Iván karmester beszédet mondott  a 2011. november 9-én tartott Dunasirató megemlékezésen, ahol a résztvevők a nyilas terror áldozataira emlékeztek a “Cipők a Dunánál” emlékhelynél.

Először az áldozatokhoz szeretnék néhány szót szólni:
Nem múlik el nap anélkül, hogy ne gondolnék rátok, hogy ne érezném át rettenetes fájdalmatokat, szörnyű félelmeteket. Nem múlik el nap anélkül, hogy ne gondolnék szomorúan arra, hogy nektek senki nem segített.
Holott ti segítetek nekünk, most is, ma is; folyamatosan figyelmeztettek arra, hogy ez a tragédia ne fordulhasson elő soha többé, hogy ne engedjük még egyszer védtelenül, kiszolgáltatottan a gyűlöletet elhatalmasodni magunk körül. Köszönöm ezt a segítséget, ezt a figyelmeztetést.

Másodszor a gyilkosokról szeretnék néhány szót szólni:
Mivel tömhették tele ezeknek a szegény nyilas fiúknak a fejét, hogy képesek voltak felemelni a puska csövét, és belelőni összekötött kezű gyerekekbe, nőkbe, férfiakba, öregekbe! Micsoda halálos méreg az, amitől elveszíti valaki minden emberiességét! Nem csak ők a bűnösök, hanem azok is, akik ezt a gyilkos mérget beléjük oltották, akik évekig, évtizedekig, évszázadokig traktálták őket gyűlölködő ideológiákkal. És most azt látjuk, hogy ezek a szörnyű gondolatok újra előtörnek, és még nagyobb döbbenettel látjuk, hogy Európa újra bénultan, tehetetlenül szemléli ezek terjedését.

Ezért most Európa felelős vezetőihez szeretnék szólni:
Nézzenek ide, a Duna partjára. Látják ezeket a levetett cipőket? És látják az újra lobogó nyilas zászlókat? Látják a falvakban masírozó, cigányokat megfélemlítő egyenruhásokat? Olvassák a gyűlölködő cikkeket? Látják az Európa-szerte erősödő ultra-nacionalista, idegenellenes, cigányellenes mozgalmakat? Akkor vegyék észre, hogy Európában ma nem az euro van legnagyobb veszélyben, hanem a tolerancia. Tegyenek valamit! Szigeteljék el azokat, akik a gyűlölködőkkel alkukat kötnek, és teremtsék meg azokat a kötelező normákat, amik biztosítják Európa polgárainak szabadságát.

Utoljára magunkhoz szeretnék néhány szót szólni:
Mindenkinek, akit elborzaszt az, ami a Duna partján történt, mindenkinek, akinek helyén van a szíve, aki sajnálja az áldozatokat, és idegenkedik a gyűlölködő ideológiáktól, össze kell most fogni. Félre kell tenni minden ellentétet, régi sérelmet, finnyásságot, széthúzást, passzív különállást.
Mi vagyunk többen, mi vagyunk erősebbek. Védjük meg magunkat, védjük meg családunkat, országunkat. Erre kötelez minket az áldozatok emléke.

Fischer Iván karmester

Forrás: Internetes levelezés