Nógrád vármegyében, a XIX. század második felében kezdenek letelepedni a zsidók, a legjelentősebbek között volt a salgótarjáni, a szécsényi és a balassagyarmati.

A salgótarjáni zsidó közösség története viszonylag rövid – tulajdonképpen kevesebb, mint száz évet ölel fel -, mint ahogy az a legtöbb magyarországi vidéki zsidó közösségről elmondható. Bár az 1840-es évek elején engedélyezték a községben néhány zsidó letelepedését, hitéletük megszervezése csak néhány évtizeddel később kezdődött. 1842-43 és 1941 között fokozatosan gyarapodott a létszámuk – 20-ról 1255-re – , s végül a 20 318 főnyi összlakosságnak már 6,23%-át tették ki. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. egyik megalapítója, idősebb Chorin Ferenc (1842–1925) Salgótarján első díszpolgára volt, akiről a város első gimnáziumát is elnevezték.

Ahogy az történni szokott, a különböző értelmiségi pályákon is megjelentek a megyében a zsidó származásúak.

És ahogy az történt, mindezt nem sokáig tehették. Minden lehetséges területről igyekeztek kiszorítani őket, mint például az egészségügyből.

Johan Béla államtitkár 1944. május 4-én valamennyi állami kórház, elme- és ideggyógyintézet, tüdőbeteg-gyógyintézet stb. vezetőjének a zsidó munkatársak azonnali nyugdíjazását és elbocsátását.

Leginkább az orvosi és a jogi karon tanultak jelentős számban zsidók, már a XIX. század végétől kezdve. Ezt pontosan tükrözik a vonatkozó adatok. 1867-1913 között az orvostanhallgatók között a zsidók aránya elérte az 50%-ot, ugyanez a jogi karon 30% volt. A végzettek túlnyomó többsége gyakorolta is hivatását, amit a népszámlálási adatok is igazolnak. Leginkább a magánpraxisokat végzők között voltak zsidók. Az ügyvédek között 42%, míg az orvosok között ez az arány már 62% volt. Az állami, és egyéb fenntartású kórházak szakorvosai között részvételül mértéke kisebb volt,, de így is megközelítette az 40%-ot.

A magyar egészségügy jelentős veszteségeket szenvedett amiatt, mert itt is megfosztották az orvosokat előbb állampolgári jogaiktól, munkájuktól, később pedig számosat az életüktől. Ugyanez történt a kereskedőkkel, a munkásokkal, a tanárokkal, mindenkivel, aki a magyar orsdzággyűlések által hozott törvények szerint zsidónak minősültek.

Ezek egyike volt Dr. Schenk József (1872-1944), aki Salgótarjánban született, Schenk Ignác és Tyroler Ernesztin gyermekeként.  Fiatal orvosként, 25 évesen került Balassagyarmatra, az új megyei kórház alorvosaként kezdett dolgozni. A kórház megnyitásakor tagja lett az ideiglenes vezetőségnek. Kórházi feladatai mellett a balassagyarmati munkásgimnáziumban is oktatott.  1944-ben, 72 éves korában Auschwitzban meggyilkolták.

M.Kende Péter