Annak jártunk utána, hogy igaz-e a magyar sajtóban felröppent hír, miszerint: "Hamarosan új vezetést kap a budapesti Holokauszt Emlékközpont?"

A kérdéseinkre Harsányi László, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezetõ igazgatója válaszolt.

Igaz-e a Népszabadságban megjelent hír, hogy „Hamarosan új vezetést kap a Holokauszt Emlékközpont”?

Arról tudok, hogy a felügyeletet gyakorló KIM (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium) vissza kívánja hívni a Közalapítvány kuratóriumát és teljesen új tagokból álló kuratóriumot jelölt. Azt már nem tudom, hogy a Kormány ezt az elképzelést jóváhagyta-e és a bírósági bejegyzés megtörtént-e.  Az ügyvezetéssel kapcsolatban pedig, a Népszabadságban olvasható címmel némileg ellentétben, kizárólag a kuratórium dönthet. A kuratórium lehetősége ily módon az, hogy engedik kitölteni a szerződésemből hátralévő egy évet, hogy megvalósítsam a pályázatomban leírt terveket és a munkatársakkal megkezdett ez évi programokat, vagy pedig a kuratórium egyoldalúan felbontja a szerződésemet, vállalva ennek minden anyagi és egyéb következményét.

A hír szerint az Emlékközpont működésének koncepcióját a Kormány felkérésére Szita Szabolcs professzor kidolgozta és ennek gyakorlati megvalósítására is őt kérnék fel. Van az Emlékközpontnak működési koncepciója?

Természetesen van és bizonyíthatóan sikeres. Így pl. az elmúlt évben 50 eseményt (történeti és művészeti kiállítások, nemzetközi tudományos konferenciák, oktatási programok diákoknak, tanároknak, multiplikátoroknak, könyv- és filmbemutatók, hangversenyek, egyéb kulturális programok) rendeztünk meg, a látogatók száma közel 50 százalékkal növekedett az előző évhez képest. Mindenképpen nyitottabb és a holokauszt emlékének egészét jobban szolgáló működési módot sikerült megvalósítanom kollégáimmal. Korábban az Emlékközpont némileg zárt, kevesek által ismert, a nem túl ambiciózus tudományos programját is kevéssé beteljesítő intézményként működött.

Szita Szabolcs úr program-elképzeléseit ismerem – bár hivatalosan nem kaptam meg – de sajnos semmilyen figyelemre méltó új gondolatot nem találtam benne, és ismerve az Emlékközpont anyagi helyzetét a megvalósítását nem tartom sem szükségesnek, sem pedig lehetségesnek. Az egyetlen új gondolat, hogy az ügyvezető igazgató helyett három-öttagú igazgatóság legyen, valamint évente ülésező tizenöt tagú Társadalmi Tanács jöjjön létre. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az Emlékközpont munkatársainak száma jelenleg összesen tizenkilenc fő.) Furcsállom azt is, hogy valaki megbízást kapjon arra, hogy maga fölé szervezzen egy kuratóriumot, amely majd kinevezi őt főigazgatóvá. (Ilyen munkakör egyébként nem is létezik.) Nem felel meg a tudományos igényeknek, sem pedig a célszerűségnek, ha valakinek – bármilyen ködös – elképzelése van is az Emlékközpont küldetéséről, az pont a feladatokat és a lehetőségeket legjobban ismerő szakértőkkel nem hajlandó ezt megvitatni. Hozzáteszem azt is, hogy eddig az Emlékközpont ügyvezetését csakis pályázati úton lehetett elnyerni. Ha ez most megváltozik, akkor ennek talán mégsem szakmai okai lehetnek.

Jól tudjuk-e, hogy Ön is pályázat úton kapta kinevezését?

Úgy van, 2009 tavaszán több pályázó közül nyertem el a posztot. Hozzátartozik. hogy korábban, 2003-2006-ban miniszteri meghatalmazottként irányítottam az építkezés és az állandó kiállítás munkáit. Az emlékközpont mindig is fontos volt nekem, személyesen azért is, mert ezt a munkát egyfajta főhajtásként is végzem megölt nagyszüleim emlékének adózva. Az elmúlt két évben az Emlékközpont egyaránt fordulatot ért el oktatási, tudományos, kutatási és kulturális programok létrehozásában. Helyreállította a korábbi években megromlott kapcsolatot a németországi munkatáborokkal, erősítette az együttműködést a Jad Vashem mellett a washingtoni Holokauszt Múzeummal; új, tolerancia programokat kezdett meg, és elnyerte programjain keresztül a hazánkba akkreditált diplomaták nagy részének elismerését.

Mik a legfontosabb szakmai tervei, ha a munkáját folytathatja?

Amit folytatni szeretnénk, azt két éve pályázatomban is fölvázoltam. Minden évben – a kisebb kamara kiállítások, és vándorkiállítások mellett – tavasszal egy művészeti („Száműzött művészet”), ősszel pedig egy történeti időszaki kiállítás megszervezése. Ebben az évben az előbbit, március 9-én nyitottuk meg. Utóbbi vonatkozásában több olyan tervünk is van, amelyeknek előkészítését már megkezdtük. Egyrészt augusztus 27-28-án lesz hetven éve, hogy több mint tizenhatezer magyar állampolgárt, akiket „hontalannak” és „zsidónak” minősítettek, Kamenyec-Podolszkijban lemészároltak. Erre emlékezni és emlékeztetni kötelességünk. A munkaszolgálatosok 1939-1945 közötti történetét, ennek a sajátosan magyar szolgálatnak a történetét is szeretnénk bemutatni.

Tavaly ősszel nyertük el tizenhat európai holokauszt intézménnyel és a jeruzsálemi Yad Vashem intézettel közösen azt az EU pályázatot, amelynek programja idén kezdődött el. Folyamatban van az amszterdami Anne Frank Házzal közös az antiszemitizmusról, rasszizmusról szóló munkafüzetek kiadása. Nyomdában van a Holokauszt Emlékközpont új sorozatának, a „Páva könyvek”-nek első kötete, és a további két kötet is heteken belül nyomdakész. A Los Angeles-i Soá Intézettel és a Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettel közösen kiírt pályázatunkon díjnyertes oktatási anyagok kiadását DVD-n megkezdtük tavaly, és idén folytatjuk. Koncepciónk része természetesen, az állandó kiállítás fejlesztése, amit a kiállítás egykori kurátora, jelenlegi történész főtanácsadó koordinál, valamint az áldozatokról való megemlékezés az emlékfalon, honlapunkon és emléknapokon egyaránt.

Milyen esélyt lát arra, hogy ki tudja tölteni a szerződésében hátralévő időt?

Ez kizárólag a kuratórium döntésétől függ. Ha az elmúlt két év sikeres fordulatának folytatásaként képzelik el működésük első idejét, úgy nincs okuk a vezetésen változtatni. Ha felülnek igazolhatatlan, kalandor elképzeléseknek, akkor – ennek minden felelősségével – kísérletezzenek. Ha politikai utasításoknak kell megfelelniük, akkor felbontják a szerződésemet. Hiszen a mai politika egyes szereplői számára megbocsáthatatlan bűneim is vannak: éltem és dolgoztam.

Breuer Péter (BPI)