Kardos Péterrel, az Új Élet főszerkesztőjével és a zuglói körzet főrabbijával a Purimról beszélgetett Breuer Péter a Magyar Rádió Halljad Izrael március 18-i adásában A Magyar Rádió Halljad Izrael című, március 18-i adása ide kattintva meghallgatható.

 Breuer Péter:
– Főrabbi úr, pár nap és ránk köszönt a Purim. Hogy ünneplik az ön közösségében a Purimot? Milyen különleges purimi számot készít elő az olvasóknak?

Kardos Péter:
– Ami a purimi számot illeti, mármint az Új Életben, ez pont most jött ki a nyomdából, és ebben részben van egy ünnepismertető, másrészt a hagyományainknak megfelelően két belső oldal úgynevezett purimi tarka-barka fotókból, fotómontázsokból és viccekből áll ez immár évtizedek óta. Az idei Purimnak van egy érdekessége, ugyan idén szökő év van, tavaly nem volt szökő év, és mégis ugyanolyan rendhagyó módon esik, tehát nem az Eszter böjtje estéjén olvasunk Megillát, mert megint az csütörtökön van, hanem csütörtökön lesz a böjt és szombat este az ünnep kimenetele után Megilla olvasást tartunk – gondolom nemcsak a mi körzetünkben, de most Zuglóról beszélek. A Megilla olvasáson nemcsak a közösség tagjai, hanem a Scheiber Iskola egyik osztályának a növendékei, illetve szülei is részt vesznek és egy kis színdarabot is adnak elő természetesen Eszterről, Mordehájról és Hámánról, ahogy ilyenkor szokás. Ugyanakkor este a Megilla olvasás után a diós és mákos kindlik szétosztása is már hagyomány a Zuglói körzetben ilyenkor. Rendhagyó módon, hogy elkerüljük a többi körzettel való programütközést, persze most nem a liturgiai műsorral, egy héttel később, 27-én vasárnap délután 4 órakor Purim nacht Purim címmel tartunk egy Purim ünnepséget, ahol a szokványos programpontokon kívül Hej, Salamon Béla! a Spinoza Színház vendégszerepel Székhelyi Józseffel a Zuglói körzetben Thököly u. 83. Mindenkit szeretettel várunk díjtalan belépéssel. A címlapon az úgynevezett fejkocka helyén egy ilyen kis bohócnak öltözött gyerek kíván Hag Purim Sameachot, tehát vidám Purim ünnepet. Olvashatunk a Brit Milá Nagyfuvarosban, ugye Streit Sándor elnök úr unokája megszületése alkalmából járt ott tudósítónk, illetve fotóriporterünk, tehát egy fotót is látunk a brit miláról. Sabbát záchorról van az úgynevezett vallási vezércikk és ami mondjuk idézőjelben a szenzációt jelenti, ugyancsak az első oldalon, annak az a címe, hogy ilyen még nem volt, ökumenikus ima és tanulás a Kazinczyban. Az ökumenikus idézőjelben van természetesen. Ez azt jelenti, hogy két neológ körzet rendszeresen eljár minden héten meghallgatni Majse Tuvja Weiszberger ortodox főrabbi úrnak a tanítását és hogy ilyen még nem volt, valóban nem volt, mert az ortodoxia és a neológia között egy ilyen vallási fal húzódott hosszú-hosszú évtizedeken át. Ez omlott most le, hát ugye áttételesen és reméljük több, úgynevezett neológ körzet is csatlakozik a Dohány templom, illetve Dohány körzet, és a Zuglói körzet kezdeményezéséhez.

– Ezzel azt akarja mondani a Főrabbi úr, hogy a két fent említett körzet rabbija és a közösség tagjai elfoglalják a Kazinczy utcai ortodox zsinagógát, beülnek a padsorokba, együtt imádkoznak és utána együtt tanulnak?

– Soha rosszabb megszállást. Igen, ez így van, mind a két körzet a rabbijuk vezetésével, vagy rabbijukkal az élen minchát imádkoznak együtt, utána jön a tanítás és utána márivot imádkoznak és persze nemcsak a rabbik, de a híveknek egy szép létszáma mind a két körzetben képviselteti magát minden héten rendszeresen. A művészek hosszú évekig, tehát a hetvenes, nyolcvanas évekig bizony ingyen jöttek el szerepelni ezekre a műsorokra. Hát ebben volt egy kis dafke, ugye a vallási értelemben, tehát ingyen jöttek, hogy ezzel is kifejezzék a zsidóság iránti szimpátiájukat. Ez ma már a piacgazdaság idején megszűnt, úgyhogy ma már kemény alkudozások, vagy anyagi alkudozások előzik meg ezeket a műsorokat. A Purimhoz még annyit, hogy azt szoktuk mondani, hogy a Szentély lerombolása miatt nincs olyan örömünnep, amelybe ne csöpögtetnénk egy kis ürömöt is, egy kis gyászt; esküvőtől kezdve Széder estéig. A Purim az egyetlen, ahol ténylegesen semmilyen pár csepp nincs becsepegtetve ebbe az ünnepbe, abszolút örömünnep, amikor az alkohol fogyasztása is megengedett, ez ugye már közhely, hogy addig ihat a zsidó ember, amíg Hámánt és Mordehájt nem tudja megkülönböztetni, ugyanakkor a Megilla olvasás és az a közbeni zajkeltés szinte már hagyomány, mégpedig változik földrészenként. Egyszer Izraelben volt szerencsém részt venni egy Megilla olvasáson, ahol a gyerekek riasztó pisztolyokkal lövöldöztek a zsinagógákban, éktelen zajt és füstöt keltve, mikor Hámán neve elhangzott. Minálunk a kereplő honosodott meg.

Breuer Péter